Néhány ember, a világ nagyhatalmainak vezető politikusai és a felfoghatatlan vagyonnal rendelkező hipergazdagok óriási befolyással vannak a bolygónk sorsára. Mi, a többi földlakó pedig nézzük, amit elénk tálalnak - írta a Alföldi Zoltán a Pannon Egyetem oktatója  a MNO csütörtöki számában.. A klímaváltozás egyik legborzasztóbb paradoxona, hogy az ártatlanokat (a legszegényebbeket és a még meg sem születetteket) érinti legsúlyosabban. Úgy gondoljuk, hogy miért kéne a tudósok bizonytalan jóslatai miatt föláldozni a kényelmünket olyan emberekért, akiket nem is ismerünk?

 Fotó: NASA    Légi felvétel a Kansas délnyugati részén lévő termőföldekről

Az egyik legismertebb bibliai példabeszéd a tékozló fiú története; ebben két fiú közül a fiatalabbik kikéri apjától az örökség rá eső részét, amit aztán rövid idő alatt elpazarol. Később belátja, hogy rosszul cselekedett, és hibáját önmagának, majd családjának (valódi közösségének) is megvallja. Minden bizonnyal életre szóló leckét kapott, és, tanulván a történtekből, később már gondosan bánik saját és családja vagyonával.

A történet két évezrede szolgáltat példát a keresztény kultúrkörben élőknek arra, hogy a pazarlás, az önzés felelőtlenség, eredménye kiszolgáltatottság, nélkülözés, és akár katasztrófa lehet.

Ugyanakkor biztat és reményt is ad, hogy fel tudjuk ismerni a rossz cselekvési irányt. Erős elhatározással és akarattal vissza tudunk térni az erkölcsi jó, az erény útjára. A kisebbik fiú bármelyikünk lehetne. Ezért is aktuális minden korban a bibliai tanítás.

Egyre többet hallunk és olvasunk arról, hogy globális problémáink (például a klímaváltozás) meghatározó módon erkölcsi jellegűek. Vagyis értékeink (vagy azok háttérbe szorítása) által vezérelt döntéseink és cselekedeteink alapjában befolyásolják a kisebb és egyre gyakrabban nagyobb méretű bonyolult folyamatok irányát, mértékét, hatásait.

Ugyanakkor hosszú ideje széleskörű vitatéma a tudomány és az erkölcs viszonya, a „mit szabad és mit nem” kérdése.

Hogyan lehetséges, hogy egy világszerte ismert, „feltartóztathatatlanul közeledő katasztrófa elhárítása érdekében gyakorlatilag semmi sem történik?” – kérdezte néhány éve, Morális klímaváltozás című cikkében Lányi András.

Egyfajta „A bolygó kapitánya” szemlélettel (majd egy univerzális szuperhős megment minket) nézünk a jövőbe. Néhány napja Steven Chu stanfordi fizikaprofesszor a Nobel-díjasok lindaui nemzetközi találkozóján a fiatal tudósokhoz írt levelében így fogalmazott:

„A klímaváltozás egyik legborzasztóbb paradoxona, hogy az ártatlanokat (a legszegényebbeket és a még meg sem születetteket) érinti legsúlyosabban. Úgy gondoljuk, hogy miért kéne a tudósok bizonytalan jóslatai miatt föláldozni a kényelmünket olyan emberekért, akiket nem is ismerünk?”

 Az élővilágot felelőtlenül, az emberiség történelmében soha nem látott mértékben pusztítjuk. Sok más faj mellett orangutánt, elefántot, orrszarvút és tigrist is csak képen mutathatunk majd unokáinknak.

Ugyanakkor megdöbbentő módon az ember nélküli élet, megváltozva ugyan, de folytatódik azokon a helyeken, amelyeket radioaktív szennyezésünkkel számunkra élhetetlenné tettünk (Csernobil és a Bikini-atoll).

Csak erkölcs- és tudásalapú társadalmakban lehetséges a fenntarthatóság megvalósítása, a szellemi és az érzelmi-etikai intelligencia folyamatos fejlesztésével. A közösségi értékeknek ugyanis erős érzelmi megalapozottságú meggyőződésen kell alapulniuk, melyek stabil hierarchikus értékrendszert, egy állandó viszonyítási alapot alkotnak az érett személyiségben.

Nem a törvényi szabályozások tudják korlátozni a mértéktelenséget és kapzsiságot, hanem a biztos közösségi értékeken és erős kötődéseken alapuló közösségek.

Az erkölcsi törvények szerint működő, erős közösségek inspirálnak, támogatják a növekedést és kibontakozást, és védelmi célokkal, észszerűen és előrelátóan korlátoznak is. Ahogy az egykori falutörvények tették. Szabad, bátor, önálló döntéshozatalhoz hit, erőfeszítés, kitartó önnevelés és elkötelezett akarat kell. A hosszú távon fenntartható életmódra vezető helyes fogyasztói döntésekre és cselekedetekre a történelmi tanulságok és jó példák ismeretében, bátor és önzetlen személyes felelősségvállalással juthatunk el. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt élhetőbb és igazságosabb világunkért! Legyünk a fenntarthatóság napi bajnokai!

Teljes cikk: MNO