Kisorosziban befejezéséhez közeledik a ravatalozó építése. A faluban élő emberek méltán lehetnek büszkék a település épített örökségére és az újonnan épült ravatalozóra. Szily Boldizsár, Kisorosziban élő - a ravatalozót tervező - építészmérnök osztja meg gondolatait a tervezés alkotói folyamatáról.

Gondolatok a Kisoroszi Ravatalozó épületéhez

2018 telének végén, mielőtt felmerült volna a romos állapotú kisoroszi ravatalozó felújítása, az egyik vasárnapi misén Gáspár atya (katolikus plébános - a szerk.) arról prédikált, hogy az időskor felé az emberi élet lehetőségei, akár csak az idős emberek mozgástere, beszűkülnek.

Ekkor az a vízió ébredt bennem, hogy e szűkületnek vége a halál, a koporsó, olyan mint egy tölcsér, amit nem lehet megkerülni: mindenkit, aki született, szépen beterelgeti Teremtőjéhez.

Pár hónappal később, mikor Molnár Csaba polgármester úr felvetette a ravatalozó felújításának ötletét, még csak állagmegóvási munkálatokról beszélgettünk, valamint egy fedett tér kialakításáról az épület elé, hogy a szertartásokra ne egy sörsátor alatt kerüljön sor. Az idő előrehaladtával, a meglévő épület alapos vizsgálata után kiderült, hogy érdemesebb volna egy teljesen új ravatalozót építeni.Az újat a régi ravatalozó helyére terveztük, a kőépület kontúrja lényegében meg is megegyezik az eredetiével. Az alapterület az előtte elhelyezkedő fedett, nyitott térrel lett nagyobb.

Az alapvető építészeti koncepció kigondolása során bevillant pár hónappal korábbi gondolatmenetem a szimmetriáról és a szűkülő élethelyzetről.

Ez a szűkülő tér volt az alapmotívum a tervezés során, erre épült fel a szerkezet.

Az épület előtt kialakított fedett tér szintén szűkül. Ez a geometria a legalkalmasabb arra, hogy a gyászolók halottjuk körül elhelyezkedjenek. Az elhunyt közvetlen hozzátartozói, akik kevesebben vannak, a „szűkületben” kaptak helyet; a távolabbi rokonok, barátok, akik jellemzően nagyobb létszámban jelennek meg, pedig a kiszélesedő, fedett térben.

A kapu vonalában, a belső padsorok elé kő kerékvetőt terveztünk, mely szintén szimbolikus jelentőséggel bír. Itt említeném meg Riesz Abigél építész kolléganőmet, aki sok jó észrevétellel és hozzáfűzött gondolattal segítette munkámat.A trapéz alaprajzú ravatalozótér két oldalára vizes helységet és tárolót terveztünk.

A ravatalozó érckapuja igen bonyolult feladatnak bizonyult. A korábbi változatokban fából készült kapu volt az elképzelés, de a funkcióhoz a vaskapu jobban illett, a véglegesség gondolatát megfelelőbben fejezi ki. A kétszárnyú kapu felső háromszöge ledönthető, annak érdekében, hogy a tetőszerkezetbe ne ütközzön bele. Burkolata pikkelyszerű lemezekből áll, mely több jelképet is magában foglal.

A kapu lemezborítása geometriája hajóbordák keresztmetszeti szelvényeire emlékeztet. Olyan hajóéra, melyen Kharón a révész. A pikkelyszerű kialakítás amellett, hogy a halra, mint Krisztus szimbólumára utal, a középkori érckapuk lemezdarabokból való összeállítását is mímeli. De akad, aki angyalszárnyat lát benne.

A belsőépítészeti kialakításnál a kapu vonalvezetését követő bordák-hajóbordák megjelenítése volt az irányadó. E fából készült szegmensek között foglalhatnak helyet az elhunyt közvetlen hozzátartozói. A gyászolókat egymástól elválasztó falapok lehetővé teszik a befelé fordulást, a saját gondolatokban való elmerülést. A fedett előtér két oldalán egyszerűbb kialakítású padok találhatóak.

Az épület szerkesztése, jelképrendszere, megjelenése elválaszthatatlan környezetétől, ez tette igazán izgalmassá a feladatot.

Az épület körül álló fák és a mögötte elhelyezkedő temető fogja ténylegesen meghatározni a hely szellemét.

Szily Boldizsár

Kisoroszi, 2019. január

Némedy Zoltán okleveles erdőmérnök,  természetiörökség-védelmi szakmérnök a Pilisi Parkerdő Zrt. Visegrádi Erdészetének vezetője,- lapunkban részleletesen kifejti a Szigetcsúcson végzett természetvédelmi erdőkezelés célját. A tájidegen özönfajok térhódítását a természetes és természetközeli élőhelyeket veszélyeztető legjelentősebb tényezők közt tartják számon. Némedy Zoltán véleménye szerint olykor drasztikusabbnak tűnő beavatkozások is jó cél, természetünk védelme érdekében történnek.

Fotó: Némedy Zoltán, Pilisi Parkerdő Zrt. Visegrádi Erdészetének vezetője

A tájidegen özönfajok térhódítását a természetes és természetközeli élőhelyeket veszélyeztető legjelentősebb tényezők közt tartják számon. Számos növény- és állatfaj őshazájától távol, szándékos telepítés vagy véletlen behurcolás következtében, gyors elszaporodása révén a honos növény és állatközösségek biológiai sokféleségét, úgynevezett biodiverzitását csökkenti, az élőhelyek elszegényedését okozza. Az idegenhonos fajok nagy része invázióssá válhat, s azon túl, hogy komoly káros hatást gyakorolnak a biodiverzitásra és az ebből eredő, napjainkban egyre jobban felismert ökoszisztéma-szolgáltatásokra, egyéb társadalmi (pl. népegészségügyi) és gazdasági (pl. terméscsökkenés) gondot okoznak, amelyek megelőzése, mérséklése vagy megszüntetése közös érdekünk. Tény az is, hogy

a globális kereskedelem bővülése, a közlekedés, a turizmus és az éghajlatváltozás tovább fokozhatják az e fajok okozta kockázatokat.

Az idegenhonos inváziós fajok a biológiai sokféleséget és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokat különféle módon veszélyeztethetik, ilyen például az élőhelyek átalakítása, ezek összetételének, szerkezetének és működésének megváltoztatása, az őshonos fajokkal való versengés, azok kiszorítása vagy a velük való hibridizálódás; betegségek terjesztése, állatok esetében ragadozás.

Az Európai Unió területén mintegy 12 000 idegenhonos faj található a környezetben, s ennek mintegy 10-15 százaléka tekinthető inváziós viselkedésűnek

(forrás: Bartha 2016).

Az özönnövények erőteljesen átformálják környezetüket, árnyékolással, tápanyagelvonással, kioldódó anyagokkal gátolják más fajok csírázását és egyedfejlődését. Az őshonos növényfajok kiszorításával természetesen az eredetileg ott élő állatvilág táplálékbázisát is csökkentik, vagy akár teljesen meg is szüntethetik. A Pilisi Parkerdő Zrt.

Visegrádi Erdészete évek óta fontos feladatának tartja az idegenhonos fafajok terjeszkedésének megfékezését

Legyen az a Visegrádi-hegységben a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) vagy a fehér akác (Robinia pseudoacacia), netán a Szentendrei-szigeten a zöldjuhar (Acer negundo), az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) vagy éppen a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis).

 A Kisoroszi szigetcsúcs bemutatása és állományértékelése

A Kisoroszi 7/A erdőrészlet a Dunai-szigetek erdészeti tájban fekszik, a Szentendrei-sziget északi csúcsán. A részlet területe 4,79 ha. Elsődleges rendeltetése természetvédelmi, további rendeltetése parkerdő és Natura 2000 terület.Az itt található erdő származék erdő, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódban.

Védettségi foka: védett természeti terület. A terület szorosan kapcsolódik a vele szomszédos Kisoroszi 9/A erdőrészlethez, amellyel egy egységet, egy tömböt alkot. Korábbi évtizedekben egy erdőrészletként kezelték. A megosztást csak a tulajdonviszonyok indokolták, mivel a Kisoroszi 7/A erdőrészlet tulajdonosa a Magyar Állam, vagyonkezelője a Pilisi Parkerdő Zrt., a Kisoroszi 9/A erdőrészlet tulajdonosa pedig Kisoroszi község Önkormányzata. A Kisoroszi 9/A erdőrészlet is hasonlóan jellemezhető: a Dunai-szigetek erdészeti tájban fekszik, a Szentendrei-sziget északi csúcsán. A részlet területe 4,65 ha. Elsődleges rendeltetése természetvédelmi, további rendeltetése parkerdő és Natura 2000 terület. Az itt található erdő származék erdő, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódban. Védettségi foka: védett természeti terület.

A Kisoroszi 7/A erdőrészlet potenciális természetes erdőtársulása a Duna mentén jellemző fűz-nyár ligeterdő. Jellemző állományalkotó fafajai a fehér fűz (Salix alba) és a fekete nyár (Populus nigra), a magasabb térszinteken pedig a fehér nyár (Populus alba). Elegyfaként a törékeny fűz (Salix fragilis) és a vénic-szil (Ulmus laevis) jelenik meg.

A potenciális természetes erdőtársulásnak és a termőhelyi viszonyoknak megfelelő őshonos főfafajok közül a fehérfűz dominál, amely a teljes területen megtalálható. A fekete nyár már csak szórványosan lelhető fel (mára csupán egy-egy matuzsálem tanúskodik egykori jelenlétéről), még az 1% elegyarányt sem éri el. A fehér nyár ugyan előfordul, de jellemzően csak a magasabb fekvésekben. Az erdőterv említést tesz még egy nyárról, ez pedig a korai nyár. Mivel nemes nyárról van szó, nem kívánatos a területen. Az állomány magas életkora miatt ezek az egyedek pusztulnak a legjobban, így a természet elvégzi ezen egyedek kiszelektálását.

A törékeny fűz teljesen eltűnt a területről, ez köszönhető a zöldjuhar agresszivitásának. A területre és társulásra jellemző elegyfafajok közül a vénic-szilt említhetjük meg, amely a folyó menti galériaerdők jellemző elegyfája. Ennek a fajnak több idős és méretes egyede még fellelhető.

Szembetűnő a zöldjuhar (Acer negundo) megjelenése, amely már az erdőtervi leírásban is 10% részesedéssel szerepel. A valóságban azonban ennél nagyobb mértékben van jelen. Terepi vizsgálataim alapján a zöldjuhar elegyarányát 50-60 %-ra becsülöm. Ez az érték az alsóbb szintekben jóval nagyobb is lehet. Legnagyobb problémát ez a faj okozza, mivel adventív, invazív, átalakító faj. Hosszú távon a terület faji sokféleségét csökkenti, amely már most is érezhető. Emiatt tűnt el például a törékeny fűz. A fekete nyárnak és vénic-szilnek is csak idős példányai találhatóak az állományban, a fiatal korosztályból és az újulati szintből teljesen hiányoznak.

Hasonló megjelenésű és életmódú idegenhonos faj az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), amely szintén el tud hatalmasodni a számára kedvező termőhelyen. Sajnos már ennek a fajnak is megtalálhatóak egyedei mind a cserjeszintben, mind pedig az újulati szintben. Szintén idegenhonos faj a fehér eper (Morus alba), amely az újulati szintben már megjelent. A fehér akác (Robinia pseudoacacia) és a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) feltehetően a terület keleti oldala felől jöhetett be (mivel itt vannak belőlük egyedek). Ez a szomszédos terület ma mezőgazdasági hasznosítás alatt áll, illetve egy része nyaralóövezettel beépített. Betelepülésük innen valószínűsíthető, terjeszkedésük azonban nem számottevő. Terepi bejárásaim során találtam ezüst juhart (Acer saccharinum) is, ami inkább a részlet táborozóhely jellege révén kerülhetett ide. Ez a faj szintén idegenhonos, de nem inváziós.

A kislevelű hárs (Tilia cordata) és a szelídgesztenye (Castanea sativa) viszont már nem idegenhonos. Termőhely-honosságuk azonban vitatható, valószínűleg a terület közjóléti jellege révén kerülhettek ide. A folyó menti puhafás ligeterdőkre nem jellemzőek, azonban a 2009. évi XXXVII. törvény a kislevelű hársat a hazai nyáras faállományok elegyfafajaként tartja számon.

Az őshonos cserjefajok teljesen eltűntek a területről, ami szintén a zöldjuhar számlájára írható. Ezek a következők: vörösgyűrű som (Cornus sanguinea), kutyabenge (Frangula alnus) és a kányabangita (Viburnum opulus). A cserjeszintben két faj található: az őshonos hamvas szeder (Rubus caesius) és az idegenhonos gyalogakác (Amorpha fruticosa).

Védett növényfajok közül említést érdemel a ligeti szőlő (Vitis silvestris), amely a ligeterdők fáira, bokraira magasan felkúszó lián, valamint a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), amely az árterek kora tavaszi aszpektusának geofitonja.

Összegzésül megállapítható, hogy a Duna mentére jellemző puhafás ligeterdő ökológiailag értékes fásszárú fajai kezdenek a zöldjuhar és egyéb idegenhonos fafajok térhódítása miatt eltűnni.

 A Kisoroszi szigetcsúcs faállományának természetességi szempontú értékelése

Az alábbiakban szeretném bemutatni Önöknek, hogy mik is azok a szempontok, tényezők, amelyek alapján egy faállományt természetességi szempontból megvizsgálunk. A térszintkülönbségek alapján a társulás kissé szétválik, a mélyebb részeken főleg a fűzfajok, a magasabb részeken – de az előzőnél kisebb területen – a fehér nyár dominál. A záródás lecsökkent átlagosan 60%-ra. Ez azonban nem az jelenti, hogy az erdőrészlet területén a záródás egyenletesen 60%. Vannak teljesen zárt, szinte 100% záródású részek, és vannak – a főfafajok idős korából adódóan – lékek, alacsony záródású foltok is. Összességében megállapítható, hogy a terület változatos lombkorona-záródású, nyitottabb és zártabb állományfoltok váltakoznak egymással.

Természetességi szempontból szintén kedvező a néhány száz négyzetméteres, természetes eredetű, napsütötte lékek jelenléte. Sajnálatos azonban, hogy az ilyen térrészeken főleg a zöldjuhar és egyéb idegenhonos fajok dominálnak.

A terület holtfa ellátottsága igen jó. Az egész erdőrészletben váltakozva, foltokban és egymás mellett, csoportokban és egyenletesen elosztva is megtalálhatóak a lábon száradt, törzs- vagy koronatörött, illetve kidőlt faegyedek. A jelen lévő holtfa mind méretben, mind mennyiségben egyaránt kedvező a területen. Ugyanúgy megtalálható a földön fekvő vastag (jellemzően 30 cm feletti) és vékony holt faanyag, mint a lábon álló vastag (jellemzően 30 cm feletti) és vékony holtfa, törzscsonk, valamint a részben még élő, de elhalt koronarészeket és ágakat is viselő faegyed. A fekete nyárak között találunk olyanokat is, amelyek elhalt törzsrészeket, bekorhadt szakaszokat hordoznak magukon.

A fehér füzekből és fekete nyárakból idős állományrészek, facsoportok találhatóak a területen, ami őrzi a terület természetességét.

A szigetcsúcson (ahol a korábban bemutatott két erdőrészlet fekszik) még fellelhető a természetes külső erdőszegély, amely a Kis- és Nagy Duna-ág felől, és az erdőtömb keleti, mezőgazdaságilag művelt oldala felől is jól látható. A fafajok korosztályviszonya, nem kedvező a szigetcsúcson. Sajnos a potenciális természetes erdőtársulás őshonos fafajai az erdőterv szerint is 94 évesek (ha hozzávesszük, hogy az erdőterv 2011-ben készült, akkor idén már 99 évesek), vagyis közelítenek biológiai életkoruk vége felé. A nagyobb probléma, hogy ezek a fafajok a középkorú és fiatal korosztályokban egyáltalán nem jelennek meg. Megállapítható, hogy ennél fiatalabb korosztályokban csak és kizárólag az idegenhonos és termőhelyidegen fafajok fordulnak elő. Az őshonos fafajok adják azonban továbbra is a fatömeg jelentős részét (80-90%-át). Az idős fűz- és nyárfajok között nem ritkák a méteres átmérő fölötti egyedek jelenléte sem. A természetességet az erdőrészletben a matuzsálemek elszórt jelenléte is növeli. A vénic-szilek között is szép számban találunk méretes példányokat. A vékonyabb átmérő jelentős részét pedig a zöldjuhar teszi ki.

A faállomány felső lombkoronaszintjét a fehér fűz, a fehér nyár és a fekete nyár uralja. Az alsó lombkoronaszintben vénic-szil és a zöldjuhar osztozik, míg a cserje- és újulati szintet kizárólag a zöldjuhar és egyéb idegenhonos fajok (amerikai kőris, ezüst juhar, fehér eper stb.) alkotják.

A természetes bolygatások következtében – elsősorban az idős faegyedek között – fellelhetőek az összeborult, valamint összetámaszkodott, de még zömében álló helyzetű törzsek csoportjai.

Természetességi szempontból rendkívül fontos a mikroélőhelyek jelenléte a területen. Az abiotikus eredetű mikroélőhelyek közül a lefolyástalan mélyedések a legjellemzőbbek. Ilyenek a tömpölyök, pocsolyák, dagonyák és tocsogók. A nagyobb esőzést követően vagy a Duna áradása után megtelnek vízzel, és rövidebb-hosszabb ideig megtartják a vizet.

A biotikus eredetű mikroélőhelyek legnagyobb arányú és legmeghatározóbb képviselője a holtfa. Ez különböző, fentebb már részletezett formákban jelenik meg: tövön száradt faegyedek, omolványok, erősen korhadt növényi maradványok, törzscsonkok, lehullott ágak, gallyak, tuskók, eltört vagy elhasadt fák. Az odúlakók által kivésett odvas fák és a törzsükön üreges fák egyaránt megtalálhatók a területen. Szép számban találunk a természetes bolygatások következtében kifordult gyökértányérokat, amelyek mint mikroélőhelyek növelik az erdőrészlet természetességét.

Említést érdemelnek még az élő növények föld feletti hajtásainak mikroélőhelyei is: ilyen például a fitotelma és a dendrotelma. Utóbbiból bőven találunk példát az idős egyedek ágvilláiban vagy bekorhadt odúiban. Ide tartoznak továbbá a malakotelmák is, azzal a kitétellel, hogy ezek nem növényi, hanem állati eredetű mikroélőhelyek.

A Kisoroszi szigetcsúcson a beavatkozás nélküli állományfenntartás kockázatai

A természetvédelmi erdőkezelésnek egyik legkézenfekvőbb és legegyszerűbb formája a beavatkozás nélküli állományfenntartás. Ennek során a természetes folyamatokra hagyatkozunk, és nem avatkozunk be az erdő életébe. A Kisoroszi 7/A erdőrészlet, és ezzel együtt az egész erdőtömb esetében azonban a beavatkozás nélküli állományfenntartás nagy valószínűséggel a természetességi kategória drasztikus leromlásához vezetne. Ugyanis beavatkozás nélkül a területet elborítaná a zöldjuhar és egyéb idegenhonos fafajok (amerikai kőris, fehér eper, gyalogakác). A spontán erdődinamikai folyamatok már most is érvényesülnek a területen, csak egy kicsit másképpen.

A kis erdőciklusnak számtalan példája látható, amint az összeomlási fázist követi a felújulási szakasz.

A probléma csak abban rejlik, hogy az összeomló fűz- és nyármatuzsálemek helyén keletkezett lékekben idegenhonos fajok egyedei újulnak.

A potenciális természetes erdőtársulás fafajaiból az újulati szintben jóformán egyet se találni. Ennek legfőbb oka az inváziós fajok agresszív térhódítása, de vannak más veszélyeztető tényezők is, melyeket az alábbiakban ismertetem.

Vadhatás szempontjából kedvező a terület, mert a nagyvadfajok közül egy sem találta meg számára az optimális feltételeket. Se nem táplálkozó hely, se nem búvó- vagy pihenőhely, se nem átváltó hely. Ennek egyik oka, hogy a terület a sziget csúcsán helyezkedik el. Két oldalról a Dunával, a harmadik oldal (kelet) felől pedig mezőgazdasági területekkel és a Kisoroszi településsel határos. A másik ok, hogy az erdőtömb viszonylag kicsi és zavart a nagytestű növényevők megtelepedésére.

Az erdőrészletben a spontán erdődinamikai folyamatok érvényesülését legnagyobb mértékben az idegenhonos fafajok terjeszkedése akadályozza.

A korábban leírtakból és részletezettekből is szembetűnő folyamat az inváziós fajok térhódítása. Ezek nem csak az itt élő és honos fajokat veszélyeztetik, hanem az egész élőhelyet, a társulást is gyökeresen megváltoztatják, átalakítják. Ha magára hagyjuk a területet, akkor néhány éven, évtizeden belül eljuharosodna a terület. Szinte kizárólag idegenhonos fajok alkotnának zárt erdőállományt.

Kisebb mértékben, de helyenként jelentős nyomást gyakorol a területre a turizmus, hiszen a nyolcvanas évek óta táborozóhelyként is üzemel. (Szezonális, tehát csak májustól szeptemberig fogad vendégeket.) Infrastruktúra nem épült ki a területen, csak sátorozásra, illetve lakókocsik fogadására alkalmas. Ezek elsősorban a Duna menti ötvenméteres sávban veszélyeztetik az élőhelyet, mivel az általuk elfoglalt területen – akár sátor, akár lakókocsi – eltávolítják a természetes növénytakarót.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a Kisoroszi 7/A erdőrészletben a beavatkozás nélküli állomány-fenntartás nem őrizné meg a Duna mentére jellemző természetes fűz-nyár ligeterdőt. A síkvidéki, vagy más néven folyómenti fűz-nyár (puhafás) ligeterdők sérülékeny erdőtársulások. A puhafás ligeterdők kezelése nem egyszerű feladat. Szerencsére a hullámtéri termőhelyeken a szukcesszió gyors, és a regenerálódás is gyorsan végbemegy. Az adventív fa-, cserje- és lágyszárú fajok azonban még így is gondot okoznak, teljesen megszabadulni tőlük ma már aligha lehet.

A 2012-ben megkezdett erdőgazdálkodási munkánk eredménye kézzel fogható: mára mintegy öt-hat méteres magasságot elérő, kizárólag őshonos, a Duna mentére jellemző puhafás ligeterdők fafajaiból álló állományrész található a sziget csúcsán, ahová visszatelepítettük az eltűnt őshonos jellemző cserjefajokat, valamint száműztük az idegenhonos fajokat.Célunk, hogy a szigetcsúcson visszaszorítsuk a tájidegen fafajokat, teret adva az őshonos fajoknak és az erdődinamikai folyamatok érvényesülésének. Ehhez a megkezdett munkához kérem támogatásukat, hogy a Szentendrei szigetcsúcs újra olyan lehessen, mint elődeink idejében, amire méltán büszkék lehetünk mindannyian: a páratlan szépségű

Kisoroszi szigetcsúcs, amely máig őrzi az egykor a Duna mentére jellemző folyómenti fűz-nyár ligeterdőt minden tekintetben.

Még, ha időnként oly drasztikusnak is tűnhet beavatkozásunk, higgyék el, hogy a lehető legjobb cél vezérel bennünket.

Némedy Zoltán okleveles erdőmérnök, természetiörökség-védelmi szakmérnök 

Az ökoszisztéma csodálatos rendje szerint ugyanis a férfiszúnyog nem támad, csak a női molesztál  és abuzál bennünket májustól szeptemberig. Háziállataink is szenvednek tőle, de az emberre is ráfanyalodik, mert a peteérleléshez kell neki a mi jó kis vérplazmánk. Vagyis a mi vérünk által is szaporodik. Hogy történik mindez?

ROMANTIKUS NYÁR ESTE A VÍZPARTON ÉS KERTBEN

Kisorosziban csodálatos a táj, a nyár esték romantikusak, lágyan csobog a víz a Duna parton, ilyenkor szeretünk kiülni a kertbe és meghitt eszmecserét folytatni barátainkkal, a fiatalok pedig a liliomok és jázminok illatától megrészegülve egy idilli szerelem sodrásába szédülhetnek bele.

Azaz csak szédülnének, beszélgetnének, ha az első öt percben nem keserítené meg az életüket, no nem a szomszéd éppen este felbőgő fűnyírója, hanem a világ legapróbb drónja, ami elől nincs menekülés, mert százával, ezrével támadnak ránk, a legmeghittebb és intimebb pillanatban idegesítően belezümmögnek a fülünkbe és a vérünket követelik. Más nem is kell nekik csak a vér. Kész, vége a romantikának, jön a dühödt csapkodás, a szitkozódás, a drága spray, az ultrahang, a füstölés, a nagyfrekvenciás zavaróállomás, stb., de semmi sem használ. Roppant kínos.

Olvassuk az Interneten a jó tanácsokat, hogy vacsorázzunk be alaposan fokhagymával, sőt, teljesen dörzsöljük be a bőrünket, testünket is mert azt igen utálják! Nem elég, hogy ez förtelmesen büdös, de még jó drága is. Nesze neked romantikus szerelem, baráti csevej penetráns fokhagymabűzben! Mit tesz ilyenkor a kisoroszi ember?

1. Szidja az Önkormányzatot, hogy nem írtja ki nekünk a szúnyogot, hiába fizetjük a megemelt településfejlesztési adónkat.
2. Szidja a falut fojtó gázzal és füsttel elárasztó szúnyogirtó autókat, kétfedelű repülőket, mert néhány nap múlva ugyanúgy csípnek a dögök. Hát ezért fizetjük nekik a sok pénzt?
3. Olvassa, hogy tartsunk bőregeret a kertben és a szigetorri kempingben, mert az két pofára falja a szúnyogot. De a hóbagoly is bekapja, csak hát elég sovány falat neki.
4. Elkezd füstölni a kertben, amíg végül a kedves vendégek megelégelik a fuldoklást és csalódottan elmenekülnek. Romantika helyett dühöngünk és borogatjuk a szúnyogcsípéseinket citromlével mi egyébbel. Kell ez nekünk? El van rontva az esténk.

MI HÁT A MEGOLDÁS, MIT TETTÜNK EDDIG?

50 éve kémiai szúnyogirtás folyik nálunk. Mit jelent ez? A szúnyogirtó szakemberek toxikus idegmérgeket juttatnak a levegőbe, melyeket a szúnyogok – és más ártatlan rovarok is belélegeznek és ettől – elpusztulnak. Az idősebben még emlékeznek a büdös, fehér porra a DDT-re, melyet kilószám szórtak a kisorosziak az utálatos krumplibogárra. Nem véletlen, hogy 1968-ban betiltották  rákkeltő hatása miatt, de nyomai a mai napig kimutathatók a talajban, a vizekben.

Ma ugyan erősen szabályozott a felhasználható idegmérgek skálája, egy komoly kifogás azonban mindegyikük ellen emelhető: sajnos, nemcsak a szúnyogot, hanem a hasznos rovarokat is pusztítják. Nem lesz aki beporozza a gyümölcsfákat, a haszonnövényeket, a madarak is éhkoppon maradnak, nem tudnak mit adni a fiókáiknak. A szakemberek évek óta húzzák a vészharangot: pusztulnak a méhek, az énekesmadarak, fertőződnek az élővizek halai is, veszélyben a beporzás. Egyszóval: az egynapos, egyemberes kémiai szúnyogirtás jövője meg van pecsételve. 

A VARÁZSSZÓ: SZELEKTÍV, BIOLÓGIAI SZÚNYOGIRTÁS

Egyszerűnek tűnik a dolog, mégsem teljesen az. Ki kell dolgozni azt az eljárást mellyel csak és kizárólag a szúnyogok lárváit pusztítjuk el (márciusban kezdve, majd áprilisban az első esőzések, áradások után). Ettől kezdve nincs ami szaporodjon. És boldog az ökoszisztéma is, mert tovább élnek és dolgoznak a hasznos rovarkák, jóllaknak az ég madarai is. (Az egyéb növényvédő vegyszerek káros hatásáról most nem beszélünk, az is egy aggasztó, de másik történet.)

VANNAK ERRE MÁR BEVÁLT, GYAKORLATI MÓDSZEREK?

Igen, pl. Németországban már évtizedek óta ezzel a módszerrel irtják a szúnyogot, Magyarországon azonban sajnos csak az utóbbi években kezdték néhány helyen alkalmazni (Szegedi Tisza-ágak, a Duna egyes délebbi holtágain és árterületein). A kisoroszi és a szigeti települések képviselői elég későn, 2017 őszén személyesen is felkeresték a szegedi szakembereket*, akik meggyőző mérési adatokkal igazolták, hogy – a szakszerűen végzett – szelektív, biológiai irtás egyrészt jóval olcsóbb (akár a tizede is lehet a kémiainak!), másrészt nem teszi tönkre a természeti élő körforgást (ökoszisztéma).

HOGYAN TÖRTÉNIK A BIOLÓGIAI SZÚNYOGIRTÁS?

Nem repülőről vegyszerszórással és nem is gázosító autókkal.

A lépések a következők:

1. Gyalogosan és terepjáró autós bejárással felkutatják a pocsolyás állóvizeket, a vizesárkoktól a holtágakig és az árterületek visszamaradó gödreiig. Ezekről térképeket készítenek, drón és GPS segítségével.
2. Február-márciusban már elkezdik a pocsolyákból a merítéses mintavételt, hogy mennyi lárva van bennük. Ennek alapján elkészítik a munkatervet.
3. Március-áprilisban terepjárókkal, gyalogosan kivezényelik a permetező szakembereket, akikaz egyes helyszíneket felkeresve lelkiismeretesen, minden vízfelületet bepermeteznek. (Ez fizikailag komoly, megterhelő munkát jelent, s versenyezni kell az idővel, mivel a levegő felmelegedésével rohamosan elkezdődik a szúnyoglárvák kifejlődése.) Ha valahol elkésnek, ott már csak a kémiai irtás jöhet ismét szóba, ugyanis a biológiai irtás csak a lárvákra hatásos. Tehát a szakszerű és lelkiismeretes, gyors terepmunkán áll vagy bukik a dolog.
4. Esős, áradásos időszakban májusban-júniusban-júliusban is megismétlik a fáradságos terepbejárást, újabb merítéses mintákat vesznek, s ha indokolt, megismétlik a bepermetezést.

Mindebből látható, ez nem egy egyestés eljárás, amikor néhány óra alatt totálisan gázosítanak, szórnak, aztán hetekig semmi. Ez több emberes, terepbejárós, jármű és felszerelés igényes munkamódszer, mely mögött laboratóriumi szakembergárda áll, nem is beszélve a felhasznált mikrobiológiai baktériumtoxinok szakszerű előállításáról. Fáradságos, komplikált, de nincs más megoldás, ha nem akarjuk tovább pusztítani az ökoszisztémát.

MIRE SZÁMÍTHATUNK KISOROSZIBAN?

Ez sajnos nem csak Kisoroszi gondja. Mind a 4 szigeti településnek (Tahitótfalu, Szigetmonostor, Pócsmegyer, Kisoroszi) össze kell fognia, mert ha nem egységes és minden árterületre, pocsolyára kiterjedő a kezelés, akkor a túlélő szúnyogok egyszerűen több kilométert is átrepülnek a következő területre.

A megbeszélések, egyeztetések elkezdődtek, azonban az egyes önkormányzatoknak is áldozatokat kell vállalniuk, hisz a terepjáró speciális járművek, az élő munkaerő mind pénzbe kerül. Jelenleg a terep részletes feltérképezése és az anyagi források keresése folyik. A jó szándék, a közös akarat már megvan. Kisorosziban a projekt felelőse: Benedek Károly alpolgármester.

[F.H.J.]

* Lásd a "Kisoroszi Hírmondó 2017.10.,11.,12., 2018.01. lapszámaiban közölt képes híradásokat.

(Ajánlott forrás, szakirodalom: http://www.szunyogok.hu/szunyog-gyerites/biologiai-szunyoggyerites/a-biologiai-keszitmeny-hatasmechanizmusa)

Nem szokatlan látvány az utcán ásványvizes palackkal sétáló emberek látványa. Azonban mindenki jobban tenné, ha leszokna az ilyen termékek fogyasztásáról, főleg hogy Magyarországon a vezetékes víz minősége kiemelkedően jó a régióhoz képest. Sokan az egészséges táplálkozás jegyében fogyasztják, hiszen a reklámok is megmondták, hogy tele van ásványi anyagokkal, és hát egyébként is, maga a palackba zárt egészség!- írja Horowitz Katalin http://www.nlcafe.hu online kiadásában.

Forrás:http://www.nlcafe.hu Az állatok sokszor tápláléknak nézik a műanyag hulladékot, amiért az életükkel fizethetnek – fotó: Tumblr

Sokan viszont nem gondolnak bele abba, hogy a palackozott ásványvizek gyártása egyrészt rendkívül káros a környezetre – ha másért nem, a visszamaradó műanyag hulladék miatt –, másrészt ez a termék maga a két lábon járó lehúzás, főleg ha összevetjük egy félliteres palack árát egy köbméter friss csapvizével. Fordítsuk ezt le a számok nyelvére, mert úgy lényegesen látványosabb:

egy félliteres ásványvíz ára körülbelül 100-300 forint körül mozog. Ez nagyjából egy köbméter, azaz ezer liter csapvíz árának felel meg. Tehát egy félliteres ásványvíz áráért közel ezer liter csapvízhez juthatunk hozzá.

Kezdjük azzal, hogy egyetlen palack ásványvíz előállításához hárompalacknyi vízre van szükség. Tegyük hozzá, hogy a műanyag hulladék jelentős része – hiába a szelektív hulladékgyűjtés – egyszerűen nem kerül be az újrafelhasználási ciklusba: egy 2012-es adat szerint Magyarország hulladékának mindössze 17 százalékát hasznosítjuk újra, 69 százalék egyszerűen a szemétlerakókba kerül. Arról most ne is beszéljünk, hogy ez a helyzet mennyivel rosszabb világszerte, elég, ha csak a Csendes-óceánon keringő óriási kiterjedésű műanyag-hordalékra gondolunk, amelynek a kiterjedése nagyobb, mint Texas államé.

Amíg mi bármikor megtehetjük, hogy kinyitjuk a csapot és iszunk egy pohár frissítő vizet, a Föld lakosságának 11 százalékának nincs erre módja, mivel egyszerűen nem férnek hozzá a biztonságos forrásból származó ivóvízhez. Erre is érdemes gondolni, amikor legközelebb a műanyag flakonért nyúlnánk a büfében vagy a közértben.

De a csapvíz klóros és nem finom!

Ez az egyik leggyakoribb érv a csapvíz fogyasztása ellen, azonban sok esetben ez már csak a régi megszokáson és esetenként tévhiten alapul. A csapvizet ugyanis ma már egyre több helyen speciális műgyanta és UV fény segítségével fertőtlenítik, klórnak már nincs szerepe a folyamatban. A vezetékeket időszakosan tisztítják klór használatával, de az távolról sem akkora mennyiség, ami az egészségre ártalmas lenne, illetve két tisztítási fázis között nem kerül be további klór a rendszerbe. Ami ezt illeti egyébként, a magyar szabályozás jóval szigorúbb, mint az európai, így nálunk még az EU-országokhoz képest is jobb minőségű a csapvíz.

De álljon itt még egy érdekesség, amit bárki leellenőrizhet a vonatkozó kormányrendeletek alapján: az ásványvizek és a csapvíz esetében közel azonos az egészségügyi határérték a különböző nehézfémekre és egyéb vegyületekre vonatkoztatva, így az is tévhit, hogy a csapvíz nagyobb mértékben tartalmazhat ilyesmit, mint a palackozott vizek.

A csapvíz íze szubjektív, mindenkinek a saját ízlése szerint tetszik vagy nem. Ezzel kapcsolatban érdemes lehet kipróbálni kísérletként, hogy megkérünk valakit egy-egy pohár ásványvíz és csapvíz kitöltésére, majd anélkül, hogy tudnánk, melyik-melyik, megkóstoljuk. Meglepő lesz. A szűrők és víztisztító berendezések használatát nem javasoljuk, ezek nagy része ugyanis hatástalan, épp azokat az ásványi anyagokat szűri ki, amelyek miatt a csapvíz egészséges lehet, illetve akár fertőzések forrásai is lehetnek, ha nincsenek rendszeresen tisztítva és karbantartva.

 Palackozott ásványvízzel vannak tele a boltok polcai, mit számít, ha én nem ilyet veszek?

 Nagyon is sokat! Gondolj bele, hogy például a nejlonzacskókat pár éve még fürtökben nyomták az ember kezébe a bevásárlóközpontokban, hipermarketekben, ma meg már külön fizetni kell érte, éppen azért, hogy ne terheljük feleslegesen a környezetünket.

Az amerikai St. Louis városában található Washington Universityn hét éve betiltották a palackozott víz forgalmazását, ennek eredményeképpen az összes műanyag palackban árusított termék forgalma közel 40 százalékkal csökkent. Van remény!

 Teljes cikk: http://www.nlcafe.hu/

Nincs egyedül, ha nem tudja már hova tenni a szekrényben a rengeteg göncöt: mióta az olcsó kollekciók évszakonként akár 4-5 alkalommal is váltják egymást a fast fashion-láncokban, minden korábbinál több ruhát fogyasztunk a fejlett világban. Csakhogy a divatipar méretével együtt nő az okozott környezeti pusztítás is, mivel nincs olyan olcsó alapanyag és gyártási technológia, ami ne járna durva szén-dioxid-kibocsátással, vízpazarlással és vegyszeres szennyezéssel. Az olcsó ruha pedig hamar kimegy a divatból vagy tönkremegy, így tonnaszám gyűlik a hulladéklerakókban - írja Előd Fruzsina az INDEX  2017. 08. 27-én megjelent számában.

Forrás INDEX

Elképesztően sok felesleges ruhát vásárolunk. Még nekem is jóval több ruhám van, mint amit rendszeresen hordani tudok, pedig utálok vásárolni.

A legnagyobb láncok már eleve annyira olcsók, hogy egy pizzarendelés árából bármikor lehet venni náluk valamit,

és erre jönnek, még az elmúlt pár évben állandósult leértékelések- írja Előd Fruzsina

Ennek megfelelően a fast fashionben utazó nagy ruhaipari cégek évtizedes töretlen növekedési trendet tudnak maguk mögött, és nem látszik, hogy bármi az útjukba állhatna. A szegmens legnagyobb cége, a spanyol Inditex (a többek közt a Zarát, a Bershkát és a Pull&Beart is magába foglaló anyacég) egy évtized alatt közel 60 százalékkal tudta növelni eladásait, de hasonló arányokkal büszkélkedhet a második helyezett H&M és a harmadik Fast Retail (Uniqlo) is. A fast fashion világában rég megszűntek már a klasszikus értelemben vett (évszakonkénti) szezonok.

A H&M mostanában évi 16 kollekciót bocsát ki, ugyanez a Zaránál akár a 20-at is elérheti a legfrissebb adatok szerint.

És akinek ez sem lenne elég, annak ott van az ultrafast fashion, amiről mostanában kezdenek beszélni, éllovasa az Asos, ami mostanra 2-4 hétre szorította le a teljes gyártási folyamatot a tervasztaltól a ruhaboltig.

Ezt a sok ruhát valakinek el is kell adni, ez pedig nem működhet olyan modellben, ahol egy egyszerű darab ára feljebb megy, mint egy átlag ebédé; a fogyasztók csak úgy képesek évente akár egy tucat alkalommal is újítani a ruhatárukon, ha ezt nevetséges összegekért tehetik meg.

A cégeknek nem csak árbevétele elképesztően nagy, de a profitja is, árulkodó, hogy a mind

az Inditex, mind a H&M tulajdonosa saját országának (Spanyolország illetve Svédország) leggazdagabb embere, sőt: az Inditex-vezér Amancio Ortega a világ legvagyonosabbjai közt van, tavaly néhány órára még meg is előzte Bill Gatest a Forbes-listán.

Mindezt úgy sikerül elérni, hogy filléres termékeket árulnak, nem pedig nagyobb hozzáadott értékű high tech-cuccokat, mi hát titok? Természetesen az, hogy a ruhák gyártási költsége még a filléresnél is filléresebb, ami komoly emberi és ökológiai áldozatokkal jár.

Nem egyértelmű, hogy mi volt előbb, a fast fashionre mutatkozó vásárlói igény, vagy csak azután lett fontos a középosztálynak folyton ruhákat vásárolni, hogy megteremtették számára ezt a lehetőséget. Az azonban biztos, hogy miután kialakult, a turbódivat letarolta a teljes ágazatot, még a luxusmárkákat is megcsapta a sebesség szele.

Csak az USA-ban évente 14-15 millió tonna ruhát dobnak ki, és hiába viszik őket a gazdáik adományboltokba, az Environmental Protection Agency adatai szerint 84 százalékuk végül hulladéklerakókban végzi.

Teljes cikk: INDEX

Néhány ember, a világ nagyhatalmainak vezető politikusai és a felfoghatatlan vagyonnal rendelkező hipergazdagok óriási befolyással vannak a bolygónk sorsára. Mi, a többi földlakó pedig nézzük, amit elénk tálalnak - írta a Alföldi Zoltán a Pannon Egyetem oktatója  a MNO csütörtöki számában.. A klímaváltozás egyik legborzasztóbb paradoxona, hogy az ártatlanokat (a legszegényebbeket és a még meg sem születetteket) érinti legsúlyosabban. Úgy gondoljuk, hogy miért kéne a tudósok bizonytalan jóslatai miatt föláldozni a kényelmünket olyan emberekért, akiket nem is ismerünk?

 Fotó: NASA    Légi felvétel a Kansas délnyugati részén lévő termőföldekről

Az egyik legismertebb bibliai példabeszéd a tékozló fiú története; ebben két fiú közül a fiatalabbik kikéri apjától az örökség rá eső részét, amit aztán rövid idő alatt elpazarol. Később belátja, hogy rosszul cselekedett, és hibáját önmagának, majd családjának (valódi közösségének) is megvallja. Minden bizonnyal életre szóló leckét kapott, és, tanulván a történtekből, később már gondosan bánik saját és családja vagyonával.

A történet két évezrede szolgáltat példát a keresztény kultúrkörben élőknek arra, hogy a pazarlás, az önzés felelőtlenség, eredménye kiszolgáltatottság, nélkülözés, és akár katasztrófa lehet.

Ugyanakkor biztat és reményt is ad, hogy fel tudjuk ismerni a rossz cselekvési irányt. Erős elhatározással és akarattal vissza tudunk térni az erkölcsi jó, az erény útjára. A kisebbik fiú bármelyikünk lehetne. Ezért is aktuális minden korban a bibliai tanítás.

Egyre többet hallunk és olvasunk arról, hogy globális problémáink (például a klímaváltozás) meghatározó módon erkölcsi jellegűek. Vagyis értékeink (vagy azok háttérbe szorítása) által vezérelt döntéseink és cselekedeteink alapjában befolyásolják a kisebb és egyre gyakrabban nagyobb méretű bonyolult folyamatok irányát, mértékét, hatásait.

Ugyanakkor hosszú ideje széleskörű vitatéma a tudomány és az erkölcs viszonya, a „mit szabad és mit nem” kérdése.

Hogyan lehetséges, hogy egy világszerte ismert, „feltartóztathatatlanul közeledő katasztrófa elhárítása érdekében gyakorlatilag semmi sem történik?” – kérdezte néhány éve, Morális klímaváltozás című cikkében Lányi András.

Egyfajta „A bolygó kapitánya” szemlélettel (majd egy univerzális szuperhős megment minket) nézünk a jövőbe. Néhány napja Steven Chu stanfordi fizikaprofesszor a Nobel-díjasok lindaui nemzetközi találkozóján a fiatal tudósokhoz írt levelében így fogalmazott:

„A klímaváltozás egyik legborzasztóbb paradoxona, hogy az ártatlanokat (a legszegényebbeket és a még meg sem születetteket) érinti legsúlyosabban. Úgy gondoljuk, hogy miért kéne a tudósok bizonytalan jóslatai miatt föláldozni a kényelmünket olyan emberekért, akiket nem is ismerünk?”

 Az élővilágot felelőtlenül, az emberiség történelmében soha nem látott mértékben pusztítjuk. Sok más faj mellett orangutánt, elefántot, orrszarvút és tigrist is csak képen mutathatunk majd unokáinknak.

Ugyanakkor megdöbbentő módon az ember nélküli élet, megváltozva ugyan, de folytatódik azokon a helyeken, amelyeket radioaktív szennyezésünkkel számunkra élhetetlenné tettünk (Csernobil és a Bikini-atoll).

Csak erkölcs- és tudásalapú társadalmakban lehetséges a fenntarthatóság megvalósítása, a szellemi és az érzelmi-etikai intelligencia folyamatos fejlesztésével. A közösségi értékeknek ugyanis erős érzelmi megalapozottságú meggyőződésen kell alapulniuk, melyek stabil hierarchikus értékrendszert, egy állandó viszonyítási alapot alkotnak az érett személyiségben.

Nem a törvényi szabályozások tudják korlátozni a mértéktelenséget és kapzsiságot, hanem a biztos közösségi értékeken és erős kötődéseken alapuló közösségek.

Az erkölcsi törvények szerint működő, erős közösségek inspirálnak, támogatják a növekedést és kibontakozást, és védelmi célokkal, észszerűen és előrelátóan korlátoznak is. Ahogy az egykori falutörvények tették. Szabad, bátor, önálló döntéshozatalhoz hit, erőfeszítés, kitartó önnevelés és elkötelezett akarat kell. A hosszú távon fenntartható életmódra vezető helyes fogyasztói döntésekre és cselekedetekre a történelmi tanulságok és jó példák ismeretében, bátor és önzetlen személyes felelősségvállalással juthatunk el. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt élhetőbb és igazságosabb világunkért! Legyünk a fenntarthatóság napi bajnokai!

Teljes cikk: MNO

Csaknem három emelet magasságban ívelné át a folyó átlagos vízszintje felett a Dunát egy Kisoroszinál épített híd– nyilatkozta lapunknak a hídépítést ellenző dr. Szily Imre Balázs. A tapasztalt kerékpárosnak számító építészmérnök, többször is végig kerekezte az osztrák Dunakanyart, az elismert műemlékvédelmi szakember évtizedeken át egyetemi docensként építészettörténetet tanított. 

Fotó: Kisoroszi madártávlatból

Fotó: Dunakanyar, Kisoroszi térségében

A Duna középső szakaszán nagyjából háromszor tör át jelentősebb hegyvonulatot, ezek a helyek tájképileg gyönyörűek, így turisztikailag is fontosak. Ezek az ausztriai Wachau, a magyar Dunakanyar és az al-dunai Kazán szoros vidéke.

Hazánknak Budapest, a Balaton és a Dunakanyar a leginkább látogatott látványosságai. Kötelességünk megvédeni, megőrizni szépségüket!

A nyaralók, turisták, kerékpárosok számára is népszerű Szentendrei szigetre Tahi és Tótfalu között ívelő, nemrég felújított és megszélesített, közúti hídon lehet bejutni. A többi települést – így Kisoroszit is – jelenleg kompok kötik össze a pesti, illetve budai parttal.

Évek óta folyik a vita, hogy létesüljön-e híd a sziget felső csúcsa közelében fekvő Kisoroszi község és Szentgyörgy-puszta között.

Elvileg gyalogoshídra gondoltak a hídépítés támogatói, de olyanra, amelyiken a tűzoltó- és a mentőautó is átmehet – azaz közúti hídra

. Ez az álláspont megkérdőjelezhető, hiszen mindkét szerv gépkocsijai Budapest, Szentendre felől érkeznek ma is, tehát egyenes az útjuk a faluba a már meglévő hídon át. Nem valószínű, hogy ezután Esztergomból fogják – kerülővel, vagy az új hídon át - megközelíteni a települést. Azt is tudjuk, hogy ha van autós híd, akkor hazánkban előbb-utóbb más tulajdonú személy- és tehergépkocsik is igénybe fogják venni ezt a lehetőséget….

Az EuroVelo 6 nemzetközi kerékpárút erre környékre eső szakasza – a tervek szerint – a Szentendrei szigeten haladna át oly módon, hogy Szentendrénél is épülne egy kerékpár-gyalogoshíd és Kisoroszinál is. A terv megfontolásra érdemes, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a budai oldalon Tahi és Dunabogdány között nemrég adták át a forgalomnak az újonnan épült kerékpárutat!

A hídépítés ellen szól egy sereg szempont. Vegyük sorra őket.

- Egy híd, még egy gyalogos híd is, komoly mérnöki létesítmény. Ha a 2013 évi árvíz során kialakult nagyon magas Duna szintet vesszük alapul, és ahhoz adunk 5-6 méter szabad magasságot, plusz a hídszerkezet cca 1.5 m-es vastagságát, akkor maga

a hídpálya, a Duna vízszint felett csaknem három emeletnyi magasságban íveli át a folyamágat!

És még akkor nem is beszéltünk a tartószerkezetéről. Ha egy merészen ívelő tartószerkezetű vagy egy pilonok közé függesztett kábelhíd megoldására gondolunk, akkor az ív(ek) 20-30, a pilonok 40-60 méter magasak is lehetnek. Amennyiben gerendahídra, akkor a hídszerkezet vastagsága növekszik meg jelentősen. Ebben a keskeny, átlag 100-150 méter széles folyamágban mederpilléres megoldás hajózási szempontból nem tűnik megvalósíthatónak.

- Ez az építmény jelentős tájalkotó tényező lenne. Jobban mondva: jelentősen csökkentené esztétikai szempontból a dunabogdányi és visegrádi hegyek szegélyezte vidék látványát, pedig a környék a

Duna-Ipoly Nemzeti Park területe, védett állat és növényvilággal. Ennek megóvása pedig nemzeti feladatunk!

A Wachaunak csak az elején, Kremsnél, és a végén, Melknél építettek hidat. A közbeeső mintegy 25-30 kilométeres szakaszon elképzelhetetlen, hogy az erdő borította hegyek, teraszos szőlők, középkori kisvárosok, falvak romantikáját egy híddal bontanák meg – helyette komp közlekedik több helyen, mint például Spitznél.

- Kisoroszi község központi részén a régi házak egységes megjelenése védett örökség. Zsákfalu mivolta segített megőrizni a település korábbi, fésűs beépítésű építészeti jellegét. Ezért is olyan népszerű a főutca, a házak bájos látványa az üdülők és a turisták körében. Ebben a faluképben nagyon idegenül hatna egy híd.

- Nem vagyok hídmérnök, de úgy gondom, hogy egy ilyen híd megépítése talán egy-másfél milliárdnál is nagyobb költséggel járna, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy magán, a hídszerkezeten kívül, a hozzávezető többszáz méteres, a hídpálya induló magasságához felvezető útszakaszokat is ki kellene építeni.

- Jelenleg óránként közlekedik személy- és kerékpárszállító komp Kisoroszi és a túlpart között – a távolsági autóbusz menetrendjéhez igazodva. Ez tökéletesen kielégíti a helyi lakosság és az üdülők igényeit. A komp magas vízállás esetén is közlekedik, még árvízkor is, így az emberek háborítatlanul tudnak dolgozni, iskolába menni a fővárosba vagy a közeli parti településekre, még abban a ritka esetben is, amikor az árvíz elönti a faluba vezető országút egy-egy szakaszát.

- A hazai és nemzetközi kerékpárturizmus szezonja jószerével legfeljebb csak április 1-től október 31-ig tart. Erre az időszakra tehető a megnövekedett forgalom. A terv szerint ezt a hét hónapot szolgálná ki az új híd.

- Ha egy új, nagyobb kapacitású kishajót kapna a község és az – mondjuk – nem óránként, hanem 20 percenként járna a főszezonban, akkor a kerékpárosok várakozási ideje jelentéktelenné válna. Sőt, ha igény esetén egy dereglyét is kapcsolnának hozzá – ahogy sok évtizeden át működött itt a komp - és például Nagymaros és Visegrád között ma is közlekedik, akkor még az autós átkelés is megoldódna. Ez a beruházás a töredéke lenne a hídnak, melynek építési költségéből hosszú évtizedeken át lehetne üzemeltetni a kompot, arról nem is beszélve, hogy nem egyszeri kiadás lenne az állam számára!

 Arra kérem magam és még sokak nevében a döntéshozókat, hogy fontolják meg a hídépítést, segítsenek megőrizni a Dunakanyar viszonylag érintetlen szépségét, a magyar történelemben olyan fontos szerepet játszó Visegrád környékének békéjét!

Egy környezetért aggódó építészmérnök, műemlékvédelmi szakember

 dr. Szily Imre Balázs