Pályi Péter Kisoroszi református lelkésze lapunknak elmondta, hogy folyamatosan érzi az Úristen támogatását a gyülekezet életében, így a templomtorony építésénél is - A lelkész véleménye szerint az ökumenizmus nem azt jelenti, hogy összemossuk egymás hitét; mindenki kövesse a maga meggyőződését és a maga helyén találja meg a lényeget: Krisztust – Véleménye szerint, Európát már megint a magyaroknak kell megvédeni.

 Pályi Péter

- Mielőtt Kisorosziban elvállalta a református gyülekezet vezetését, mivel foglalkozott?

- Mindig is volt bennem egy érzés, hogy lelkész szeretnék lenni, mégsem így alakult. A gimnázium után beiratkoztam a Budapesti Műszaki Egyetem Energiatermelési Ágazatára. Az egyetem elvégzése után pedig az Energiagazdálkodási Intézetnél (EGI) kezdtem el dolgozni. Erőművek fejlesztésén dolgoztunk, végzettségem szerint egy atomerőművet is megtervezhetnék. Utána épületgépészettel foglalkoztam, tíz éven át tevékenykedtem, mint mérnök.

- Miért nem maradt a műszaki pályán?

- Belülről mindig szólt egy hang, hogy „téged várnak az öregek, neked lelkésznek kell menned”.  Arra gondoltam, hogy Tolnában-Baranyában van egy kiöregedett kis gyülekezet, majd oda küld az Isten. Beiratkoztam a teológia levelező tagozatára és a kisfiammal együtt kezdtünk iskolába járni, ő is elsős volt, én is.

- Hogyan került Leányfalura?

- A teológia elvégzése után Leányfalun vártak az öregek. A református egyháznak van itt egy hetven fő befogadására alkalmas idősotthona. Az otthon vezetésére kerestek embert. Amikor odamentem ötven fő élt az otthonban. Pomázról jártam be dolgozni minden nap, de ezt nem lehetett ingázva végezni, mert ez a munka éjjel-nappali jelenlétet kívánt. Leányfalura költöztünk. A leányfalui Idősek Református Szeretetotthonának vezetésénél nagyon jól jött a mérnöki tudás, sokban segítette a munkámat a műszaki tapasztalat.  Amikor Leányfalura kerültem kiderült, hogy sok fejlesztenivaló van az infrastruktúrán. A komfortfokozatot növelni kellett. Csináltattam egy tervet, de a terv mellé nem volt meg a pénz. Egyszer felhívott telefonon Bocskai Katalin, hogy ő nagyon jól ismerte Ravasz Lászlót, az – 1975-ben bekövetkezett haláláig – Leányfalun élő püspököt, ezért szeretné adománnyal segíteni az otthont. 15 millió forintot ajánlott fel, ez elég volt a beruházás felére, a többit a református egyház adta hozzá. További fejlesztéseket állami támogatásból és saját forrásból valósítottunk meg. Azt tapasztaltuk, ha az Úristen építkezni akar, akkor nincs az az ember, aki meg tudja azt akadályozni! Később lemondtam az Intézetvezetői pozícióról és lelkipásztorként dolgoztam ugyanott tovább.  Ezalatt a környék településein sokat helyettesítettem a lelkipásztorokat, az egész Dunakanyart jól ismertem.

 - Mióta vezeti a Kisoroszi gyülekezetet? Milyen nehézségek voltak a Kisoroszi református gyülekezetben?

- A Duna túlsó partján lévő szomszéd faluból, Dunabogdányból származom, édesapám ott volt lelkész. Ismertem a Dunakanyar református lelkészeit, de a faluk lakosságát nem. Kisoroszi református lelkészével Tóth Józsi bácsival is jó viszonyban voltunk. A gyerekeivel együtt nőttünk fel, a mai napig jóban vagyunk. A Kisoroszi missziói gyülekezetben 2011 áprilisában kezdtem szolgálni, mint helyettes lelkipásztor, Makkai Lilla tiszteletes asszony nyugdíjba vonulása után. 2012 nyarán kérte meg a presbitérium levélben Szabó István püspök urat, hogy engem nevezzen ki véglegesen a missziói egyházközség lelkipásztorának. Amikor elkezdem a gyülekezetben a szolgálatot, akkor a kasszában 9 600 Ft, a bankszámlánkon 16 000 Ft, az asztalon pedig 200 000 Ft összegű kifizetetlen számla volt. Sáfársági napot hirdettünk a gyülekezet tagjai között. Egy hét múlva 205 000 Ft gyűlt össze! Ad az Úristen annyit amennyire szükség van. Ez volt az első jele annak, hogy Istennek valami célja van velünk. Ezután az Úr rendbe szedte a gyülekezet lelki és anyagi dolgait.

- A Kisoroszi gyülekezet hogyan készült a reformáció 500. évfordulójára?

- Szerényen, anyagi lehetőségeinkhez mérten, arra gondoltunk, hogy kívülről kifestjük a templomot a jubileum tiszteletére. A templom átvizsgálásakor vettük észre, hogy torony beázik és a tartógerendák szét vannak korhadva, életveszélyes a szerkezet. Halaszthatatlanná vált a toronysisak kicserélése.Három kivitelezési ajánlat közül a presbiteri testület egy adventista hívő ember ajánlatát fogadta el.Az Úristen vezette döntésüket.

Gyűjtést hirdettünk, s a gyülekezet tagjain kívül idegen emberek is  adakoztak; volt aki milliókat adott, volt aki ötezer forintot. Mindkettőnek ugyanakkora az értéke – mert mindenki a lehetősége szerint adott – és összejött a szükséges összeg!

A kivitelező ragaszkodott a szombati munkaszünethez, én meg a vasárnapi pihenőnaphoz ragaszkodtam. Így hétfőtől péntekig tartott a munka, de soha nem hiányzott az a két Istennek szentelt nap. A kivitelezők szívvel-lélekkel dolgoztak. Pár hónap alatt felépült a torony, határidőre.

Fotó:Pályi Péter

Fotó:Pályi Péter

Fotó:Pályi Péter

Fotó:Pályi PéterFotó: Szily Boldizsár

Kisoroszi, 2017. október 12-én reggel, fotó: Szily Boldizsár

-  Isten segítségével és az emberek adakozásából felépült a torony és megújult a templom, de van elég hívő, aki vasárnaponként, istentiszteleti alkalmakkor megtöltse a templomot?

 -  A gyülekezet létszámához képest elég szép a templomlátogatók száma. S mindenkit szeretettel várunk és fogadunk.  Aki bemegy, a templomba az nem megy el onnan üres szívvel.  Aki nem tud az Úristenhez fordulni, hogy elmondja neki a bánatát és örömét, azaz nem tud beszélni Istennel, az nem hívő ember. Kérdezem az emberektől, miért nem jönnek templomba? Az válaszolják, hogy imádkozni otthon is lehet. Mire való hát a templom? A templom az a hely ahol az Úristen akar mondani nekünk valamit. A szószékről én közvetítem az Isten szavait.  

Ha valaki úgy dönt, hogy nem megy el a templomba, ez azt jelenti és üzeni az Istennek, hogy ma nem vagyok kíváncsi Rád.

Nem vagyok kíváncsi arra, hogy mit akar nekem mondani az Úr. Ezek nagyon súlyos, cselekedet által kimondott mondatok, Isten akar mondani neked valamit, de ez téged nem érdekel. 

A templom egy szakrális tér, ahol Isten szól hozzánk. Istent így semmibe venni veszélyes dolog.

Nem csodálkozom, hogy az emberek csak panaszkodni tudnak, ha megkérdezzük őket, hogy vannak. Egyébként a szeretet krisztusi parancsát is csak közösségben lehet gyakorolni. Imádság nélkül pedig nem hívő az ember, csak vallásos, az imádság beszélgetés Istennel.

 - A templomokban nagyrészt idős emberek vannak, hol vannak a fiatalok?

- Fiatalokat abból kellene kimozdítani, hogy egész héten dolgoznak vagy iskolába járnak, a hét végén meg csak buliznak, szórakoznak és ez így megy egész évben. Én bulit nem akarok szervezni. Nagyon nagy a szülők felelőssége a gyermekek nevelésében. Ha nincs ott a templomban a szülő a gyermek se lesz ott.

A gyermeknevelés a szülő feladata és ez feladat nem adható át senkinek, sem tanárnak, sem lelkipásztornak.

Egy gyermeknek mindig a szülő a minta. A mai gyerekek nincsenek felkészítve az életre, nincs elegendő tartásuk, felnőtt korukban is a szülőkre szeretnének támaszkodni majd. Mi lesz velük, ha eltűnik mögülük a szülő, akkor mit fognak csinálni?

- Milyen programokat tartanak a missziósházban?

-  Az Úristen segítségével a missziósház megmenekült egy tűzvésztől. Éjjel ébresztettek, hogy kigyulladt a missziósház tetőtere. A tűz egy ventilátor hibájából keletkezett,  szerencsére poroltóval sikerült gyorsan eloltani. A később megérkező tűzoltók azt mondták, hogy ha mi nem oltjuk el a tüzet, akkor ők már csak a hamura érkeztek volna. A Baár-Madas Gimnázium által szervezett festőtábor egyik kis résztvevője azt mondta másnap, hogy „tiszteletes úr, magukat nagyon szereti az Isten!”  Valóban így van.

A templom szép lett, a missziósház is megmenekült a tűzvésztől. Nagyon sokat imádkozom az Úristenhez, mondja el, mi a célja velünk itt Kisorosziban, mert biztos vagyok benne, hogy ezek az események nem véletlenül alakultak így.

A missziósházba kizárólag egyházi szervezésű csoportok jelentkezését várjuk. Azt szeretném, hogy ez egy igazi missziós ház legyen, aki idejön, az lelkileg töltődjék fel.

 -  Vannak olyan vélemények, hogy Európát két veszély fenyegeti, az egyik az ateizmus, a másik az iszlám. Mit kell tenni a keresztény egyházaknak ilyen korban?

- Nekem két gyerekem és hét unokám van, aggódom, hogy vajon milyen világban fogják leélni az életüket. Keresztyének. Ezt kell tenni: Keresztyén gyermekeket kell nevelni és szülni. S azután nekünk, keresztyéneknek össze kell tartanunk tudva, nem a felekezetiség üdvözít. Van egy igazi egyház és ennek vannak tagjai, Isten minden templomában ott van, még azt is el tudom képzelni, hogy az iszlám templomokban, a mecsetekben is jelen van.

Az ökumenizmus nem azt jelenti, hogy összemossuk egymás hitét; mindenki kövesse a maga meggyőződését, tradícióját, és a maga helyén találja meg a lényeget: Krisztust.

 Ha Krisztust megtalálja, és vele élő kapcsolatban van, akkor katolikusként is, reformátusként is üdvözül. A békés egymás mellett élés a fontos, mindenki úgy élje meg a hitét, amint megszokta. Nem a felekezet üdvözít, hanem a Krisztusba vetett hit, ha van hitem Krisztusban, akkor üdvözülök.

Az európai értékek védelme, a keresztyénség védelme megint a magyarokra maradt, mint a történelemben már annyiszor. A lengyel II. János Pál pápa szobrának keresztjét majd mi visszük vissza Franciaországba.

Jelenleg itt tartunk…

 Györgyi János