Kisoroszi polgármestere, 2018. december 22-én, karácsonykor  mondott ünnepi beszédében kifejtette, hogy fontos tudnunk, hogy a pénz nem érték, hanem fizető eszköz. Amik körülveszik az embert, azok tárgyak. Amit magunkban hordozunk, azok az értékek. Molnár Csaba kifejtette, hogy a családalapítás, a gyermeknevelés a társadalom továbbélésének lényegi eleme.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt kérem Önöktől, így karácsonykor, álljunk meg egy pillanatra – égnek a gyertyák, nézzünk a fényükbe – tekintsünk magunkba, végezzünk önvizsgálatot, és keressük meg emberségünket. Figyeljék meg karácsony este nagy-nagy csend van a világban. A világ érzi, hogy nagy dolog történt, illetve történik, mondhatnám még a rosszak is lesütik szemüket. A gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá válik a szeretet ereje.

Szeretni annyi, mint megtenni a jót és kerülni a rosszat. A tevékenység pedig az értelem, az érzelem és az akarat egységéből fakad. Legalapvetőbb értelmi tevékenység különbségtétel jó és rossz között. Az értékrendet szükséges kristálytisztán meghatározni.

Fontos tudnunk például azt, hogy a pénz nem érték, hanem fizető eszköz.Amik körülveszik az  embert, azok tárgyak. Amit magunkban hordozunk, azok az értékek.

Felelősségteljesen, helyesen dönteni értelemmel és akarattal kell. Akarni kell a jót és ezt a jót helyesen, jól kell akarni. Igazsággal, megtisztult lélekkel, ahogy a Mester tanította: a világban egyedül a szeretet végtelen, mert a szeretet maga a jó Isten, minden más véges. Ezért ne féljenek attól, hogy ha az Isten keresztülhúzza a terveiket, csak az Önökét húzza keresztül, a sajátját nem.

A templombajárók ismerik Pál apostol első levelét a Korintusiakhoz, melyben a szeretet himnuszát olvashatjuk. Engedjék meg, hogy én most egy ismeretlen szerző karácsonyi gondolatait osszam meg önökkel:

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket zengek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A videójátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. De a szeretet ajándéka megmarad. A szeretet soha el nem múlik.

Minden alkalommal kérem Önöket, gondoljunk, emlékezzünk azokra, akik már nem lehetnek velünk, akik már az égi karácsonyfa köré gyűlnek, de soha nem feledhetjük őket. Emlékükre karácsony este is égjen egy-egy gyertya.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Hamarosan lezárul a Magyarországon a Család Éve, érdemes még néhány gondolatot szentelnünk neki. Az emberről szóló valóságos kép megkívánja a család tiszteletét. Jézus Krisztus vállalta, hogy szegény családba születik, azt is mondhatnám, szinte hajléktalanként, hiszen sehol sem kapott szállást, végül egy istállóban kellett megszületnie. Vállalta, hogy olyan nép gyermekeként születik meg, amely nem független, hanem idegen elnyomás alatt áll. De családban akart megszületni.  Szilárd meggyőződésem, a társadalom számára is akkor tesszük a legnagyobb jót, ha jó családban neveljük fel gyermekeinket. Ehhez különleges személyes tartásra és erőre van szükség. Rendkívüli fontosságú az élet védelme, a társadalom fenntarthatósága érdekében minden gyerek megszületése fontos.

Goethe szavaival:„A gyerekek azok a kardok, amivel a jövő harcait meg lehet nyerni.”

Számtalan statisztika bizonyítja, hogy a gyermekek tanulmányi eredményeit, szociális beilleszkedését legfőképpen a családi háttér befolyásolja. A családalapítás, a gyermeknevelés a társadalom továbbélésének lényegi eleme.

Hogy szól a mindenki által ismert ima? „Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” Sajnos ma a kísértések világát éljük. Jól látható a különbség a mindennapok csábítása és a vallás tanítása között.

A társadalom eresztékei recsegnek ropognak, a túlzott egyéni szabadság szétzilálta a társadalom kötelékeit. Fogalmak tűntek el, mint: mértékletesség, takarékoskodás, szerénység, alázat…sorolhatnám tovább. A liberális gondolkodás azt erősíti, hogy hogyan legyen neked személyesen jobb.

Meggyőződésem, hogy személyesen is csak akkor tud jobbá válni a jövő, ha a család, a társadalom belső kötelékei megerősödnek.

Ehhez először is meg kell erősítenünk Istenbe vetett hitünket. Az már jól látható hogy az eredendő bűn a Istennel való szembefordulás volt. Két fontos dologtól távolodtunk el, az eredendő hit és a természettel való kapcsolat szakadt meg. Ettől beteg az ország, betegek az emberek, betegek a lelkek.

A közelmúltban egy ismerősömmel beszélgettem a társadalom általam érzékelt problémáiról. Azt mondja, hogy igen-igen, de ilyen a korszellem. Melyik korszellem? Az, amely védi a sivárságot, a kivagyiságot, az őszintétlenséget, a hülyeséget és az együgyűséget? Az a korszellem, amely védi mindenkin keresztülgázolva a pénzt, a bankokat? Véd minden kisegyházat, szektát, boszorkányt és boszorkánymestert? A korszellem védi a középszerűséget, a devianciát, a primitívséget, az ostobaságot, a testi és lelki restséget, a kulturálatlanságot, a szexuális eltévelyedéseket? Védi a hagyományok megtagadását, a haza és osztályárulást is? Hát ezzel a korszellemmel én soha nem akarok azonosulni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Magunkban kell elkezdeni a változást, a magunkban kezdett változás alapja a család megerősítése, a belső szeretet és tisztelet kialakítása. A kis közösségek megerősítése.

Szilárd meggyőződésem, hogy a társadalmat csak egy, az alapokból elinduló változás újíthatja meg, zökkentheti újra a helyes kerékvágásba. A jó Istenbe vetett hit és a tanítások fontos, nélkülözhetetlen segítségek. Hiszen a hit megkérdőjelezhetetlen, erős és egyedülálló.

Azt gondolom, abban talán egyetérthetünk, hogy mostanában új Isten nem születik.

Az egész társadalom újrakezdése olyan alapokon, evidenciákon múlik, hogy különbséget tudjunk tenni pl. a jó és a rossz, az igaz és a hamis között.

Higgyék el a betlehemi rongyos istálló a mi utolsó reményünk.

Áldott, békés karácsonyt és sikerekben gazdag, eredményes új évet kívánok mindenkinek.

„A nemzet csak akkor remélhet jobb jövőt, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért” – idézte II. János Pál pápa szavait Molnár Csaba polgármester, 2018. augusztus 20-án megtartott ünnepségen, Kisorosziban. Valamennyien sokszor tévedünk, és gyakran talán nem is ismerjük fel a hibáinkat, de amíg a többséget a jobbító szándék vezeti, addig nincs okunk aggodalomra a jövőt illetően, mondta beszédében a polgármester.  

Molnár Csaba Kisoroszi polgármestere

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplők!

Az évek, sőt évszázadok során, sok néven ünnepeltük augusztus 20-át. A teljesség igénye nélkül: volt Szent István ünnepe, új kenyér ünnepe, az Alkotmány ünnepe, jelenleg pedig Magyarország hivatalos állami ünnepe az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékére. István király uralkodása idején augusztus 15-ét Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, erre a napra hívta össze Székesfehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén ezen a napon ajánlotta föl az országot Szűz Máriának, majd 1038-ban ezen a napon halt meg. Szent László közbenjárására 1083.augusztus 20-án avatták szentté István királyt. Ez a nap egyik legrégebbi magyar ünnepnap, Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam 1000 éves folytonosságának emléknapja. A keresztény magyar állam megalapításával biztosította a magyarok túlélését a Kárpát-medencében, ő alapozta meg a szilárd és erős Magyarországot.

István az egész Kárpát-medencére kiterjedő ország ura lett. Az általa kiépített erős központi királyi hatalom az egész Árpád korban uralkodói mintaként szolgált. Törvényeit két törvénykönyvbe foglalta, a harmadik - azaz a Szent István király intelmei Imre herceghez - valójában királytükör, melyben István egy jó király teendőit foglalta össze fia számára. Az országban megalapozta a vármegye rendszert, a vármegyék az ispán igazgatása alatt álltak, központjuk egy-egy vár volt. Egyházmegyéket, köztük Esztergomban és Kalocsán érsekséget, valamint országszerte püspökségeket alapított. Elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot és közösen tartsák el a papot. Kötelezővé tette a misére járást vasárnaponként. Törvényei a kereszténység megerősítésére szolgáltak.

Nagyon fontos, hogy nem a keleti, bizánci kereszténységet vette föl, mert ez megszüntette volna politikai függetlenségünket, és nem a német-római császártól fogadta el a koronát, ami szintén a függetlenség csorbulását és politikai hűségesküt jelentett volna. Hanem II. Szilveszter pápától vette át a szent koronát és vele együtt az apostoli felhatalmazást. Szabadon építette ki a magyar egyház szervezetét, szabadon rendelkezett a pénzkibocsátás és az adókivetés jogával, szabadon rendelkezett az ország erőforrás tartalékaival, vagyis egy önálló, szuverén államot teremtett.

 Szent István királyunk államalapító tevékenységének sokféle üzenete van, és ezek évről évre elhangzanak különböző értelmezésekben ezen a napon szerte az országban. Talán az egyik legfontosabb gondolata a következő volt:

„minden ember azonos állapotban születik, semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csak a gőg és a gyűlölség.”

Tevékenységének egy fontos tényezőjét emelném ki: a meg nem alkuvó munkát, az ország jelenéért és jövőjéért történő szüntelen küzdelmet. Kijelölte az irányt, hitt benne, követte és elérte. Ez nem volt más, mint a kereszténység felvétele, a keresztény európai gondolkodás kialakítása. Nem volt könnyű feladat, találkozott belső és külső ellenállással, testvérháborúval is, de mégsem adta fel.

Fontos megemlíteni azt a sok millió magyar embert, akik az évszázadok során igyekeztek a saját hitük, elveik és elképzeléseik szerint jobbá és jobbá tenni saját környezetüket, a saját életüket, és közben talán észre sem vették, hogy az ország ügyét is viszik előre. Ezzel közösen szülőhazájukat, Magyarországot építették.

Az államalapítás, a kereszténység felvétele elengedhetetlen volt népünk fennmaradása szempontjából, fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, de úgy gondolom, ugyanilyen fontos és lényeges államunk szempontjából a sok apró személyes hozzájárulás, ami valóban állammá teszi ezt az országot.

A magunk mögött hagyott több mint ezer esztendő is azt példázza, hogy mi magyarok „annyi balszerencse közt és oly sok viszály után” is mindig képesek voltunk megőrizni jövőbe vetett hitünket, alkotókedvünket, életszeretetünket. Megőrizni azt a képességünket, hogy lelkünket felemelve, akár a semmiből is újra alapítsuk államunkat. Amikor tehát első királyunk műve előtt fejet hajtunk, nem csupán Szent István történelmi tettére emlékezünk, hanem mindazokra is, akik az elmúlt ezer esztendőben, dacolva a túlerővel, az elődök dicső példáiból erőt merítve, a fájdalmas veszteségek ellenére, reménytelennek tűnő helyzetekben is újjá alapították a magyar államot. Elég, ha a tatárjárásra, a török dúlásra, az 1848-as szabadságharcunkra vagy az 1867-es kiegyezésünkre gondolunk.

A XX. századba lépve is többször kellet újraalapítanunk államunkat. A második világháború vesztesége borzasztó volt, Trianon pedig egy mai napig elevenen égő fájdalom. 1956 októberében, amikor a „felszabadítók” megszállókká lettek, ismét felemeltük a lelkünket.

Világraszóló erővel megfogalmaztuk a szabad és önálló európai magyar állam igényét és vágyát. Így váltunk a világ szemében politikai nemzetből a szabadság nemzetévé, melynek következtében 1990-ben ismét újjá alkottuk államunkat.

Mi történelmünk üzenete a ma emberének? Széchenyi István szavaival: „A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.” Vagyis ma is mi mindannyian vagyunk a fontosak, mindannyian, akik szóval és tettel, hatással vagy munkával egyre jobbá és jobbá igyekszünk tenni ezt az országot. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kisorosziak!

„A nemzet csak akkor remélhet jobb jövőt, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért” –mondta II. János Pál pápa. Valamennyien sokszor tévedünk, és gyakran talán nem is ismerjük fel a hibáinkat, de amíg a többséget a jobbító szándék vezeti, addig nincs okunk aggodalomra a jövőt illetően.

Az államalapítás célja az volt, hogy mindannyian, még ha néha bizonyos kérdésekben széthúzva is, de megkapjuk a kellő kereteket ahhoz, hogy itt éljünk és dolgozhassunk.

Rajtunk múlik, hogy a magyar állam XXI. századi építménye milyen otthonunk lesz. Rajtunk, mindannyiunkon. Ezért nem elég büszkének lennünk elődeinkre, nem elég fejet hajtani az ő teljesítményük előtt. Történelmünk nagyon fontos időszakát éljük. Államunk, az országunk, a hazánk védelme mindennél fontosabb. Biztos vagyok abban, hogy azok a nemzetek lesznek a XXI. század nyertesei, akik képesek megvédeni saját országukat, a kor technikai vívmányait megfelelően szolgálatba tudják állítani, biztos és megbízható jövőt tudnak teremteni állampolgáraiknak.

Befejezésül Áder János köztársasági elnök úr gondolatait idézném:

„Mi magyarok pedig a vérünkben hordozzuk a tudást, ezer év óta kellő tapasztalattal rendelkezünk, hogyha a lélek emelkedik, csakugyan vele emelkedik minden. Emeljük hát fel lelkünket mi is, kezdetnek elég lesz, ha oda emeljük, ahová az van írva: „a haza minden előtt”!

 Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Kisoroszi Online

Kisorosziban, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóját minden évben megünneplik. Molnár Csaba, Kisoroszi polgármestere ünnepi beszédében kifejtette, hogy a múlt század legnagyobb hazugsága a szocializmus volt, bőséget, igazságot ígért, azt állította, hogy véglegesen megoldja az emberek összes problémáját. Ígéreteiből annyit tartott be, hogy száz millió ember problémáját sajnos véglegesen megoldotta…

 Forrás:Néprajzi Múzeum

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplők!

 Az 1956-os forradalom és szabadságharc kiemelkedő jelentőségű Magyarország, de nyugodtan mondhatjuk, a világ történetében is.

Mi vezetett a forradalomhoz? Röviden fogalmazhatunk úgy: a kommunista zsarnokság.

Véget ért a II.világháború, szovjet megszállással hatalomra kerültek a kommunisták. Kevesen voltak, de kezükben voltak a fegyveres testületek, az államvédelmi szervek és az akkori kommunikáció. Ők álltak az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a háborút megszenvedő ország, benne sok-sok elhunyt katonával, hadifogolytáborral és az emigrációval. Ennek ellenére talpra állt az ország, és ekkor jött a belügyminiszteri tárcát birtokló kommunisták megszervezésével az elcsalt kék cédulás választás. Megszerezték a hatalmat, megfenyegették az egyházakat, üldöztek mindenkit, aki veszélyt jelentett az ő tejhatalmukra.

Alig kellett 10 év ahhoz, hogy az ország rádöbbenjen a mindenen túlmutató zsarnokságra. A magyar nép 1956. október 23-án ezzel a zsarnoksággal állt szemben, ez ellen a zsarnokság ellen lázadt fel egységesen.

A mostani korban divatos jelentékteleníteni az 56-os eseményeket. Mondják, a forradalom mindenkié. Hogy lehet mindenkié? Amikor az

egyik oldalon félmillió ártatlan ember elhurcolása, megbüntetések, kitelepítések , internáló táborok, kulák listák, koncepciós perek, Ávó-s terror áll, a másik oldalon pedig, azok, akik életüket áldozták a szabadságért.

Hogy lehetne egyenlőségjelet tenni a hős katona és az oroszokat behívók között.

1956-ban egy maréknyi magyar nem csak cselekedett a szabadságért, hanem életét is áldozta érte. A világ leghatalmasabb békéről és szabadságról oly szépen beszélő nemzetei pedig ölbe tett kézzel nézték erőfeszítéseinket, nem avatkoztak közbe, nem jöttek segítségünkre. Ma, október 23-án a szabadság ünnepére kell emlékeznünk. Azokra, akik néhány nap leforgása alatt hétköznapi emberekből, melósokból és fölművelőkből, gyári munkásokból és egyetemistákból hirtelen forradalmárok, mártírok és hősök lettek. Akik felismerték saját történelmi szerepüket, akik annak tudatában fogtak fegyvert, hogy nem a maguk, hanem a nemzet szabadságáért fognak meghalni. Ma már tudjuk, hogy ez a jóslat sokuknak be is teljesedett. Rövid volt ez a forradalom, hiszen a Rákóczi szabadságharc évekig tartott, az 1948-49-es szabadságharc másfél év után ért véget.

1956-ban két hét sem telt el és bekövetkezett november 4.-ének hajnala, amikor a miniszterelnök néhány mondatos rádióbeszéde a nemzeti tragédiát jelentette be.

„ Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.”

Az orosz páncélosok kíméletlen erőszakkal lőtték a felkelőket, az utcákat halottak borították és már az idegen hatalom zsoldosai járőröztek. 56 azonban olyan mintha csak egyetlen segélykiáltás lenne, egy jajszó, egy sikoltás, amely azután el is hal a magyarokat körülvevő nagy-nagy csendben, hogy azután sokáig csak az orosz tankok lánctalpainak csikorgása, ágyúszó és robbanás zaja hallatszódjék,

mert szüleimtől tudom, hogy hangosan sírni, siratni az elvesztetteket nem lehetett. És következett a nagy csönd síri, néma szorongató, félelemkeltő csönd.

A kommunisták által vezérelt kommunikáció – megjegyzem ebben mindig erősek voltak – konszolidációt sugárzott, a felkelők által levert vörös csillagok rövidesen visszaröppentek a helyükre. A falvakban újraindult az erőszakos tsz-szervezés, a rádióban és az újságokban a hazugságáradat.

A felkelő hősöket köztörvényes bűnözőkként emlegették, és kíméletlenül leszámolta velük. Erre a sorsra jutott Nagy Imre, Magyarország mártír miniszterelnöke is, akiben nem a politikust tiszteljük, hanem mártíromsága előtt hajtunk fejet,

hiszen nem volt hajlandó lepaktálni az orosz tankokkal érkező Kádárral.

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A múlt század legnagyobb hazugsága, mondjuk ki: a szocializmus volt. Bőséget, igazságot ígért, azt állította, véglegesen megoldja az emberek összes problémáját. Ígéreteiből annyit tartott be, hogy száz millió ember problémáját sajnos véglegesen megoldotta, hiszen kb. ennyi ember pusztult el a munkatáborokban, az éheztetések következtében, a börtönökben és a fegyverek által.

A szocializmus története ezért a saját nép ellen indított háborúk története.

Az emberiségre mérhetetlen szenvedést zúdító Német Nemzeti Szocialista Munkáspárt ámokfutása a második világháborúval véget ért. Ahogy Hamvas Béla írta: „1945 tabula rasa volt, a múltat a tábláról letörölték, ám ahelyett, hogy elkezdtük volna építeni az Isten országát, megidéztük az Antikrisztust.”

S valóban, bejött hazánkba a másik szocializmus, a nemzeti unokatestvére, a nemzetközi, a bolsevik.

S a világ megtudhatta, hogy annyi közöttük a különbség, mint a Déli és az Északi Sark között, azaz semmi.

A második világháború előtt Magyarország, minden gondjával s bajával együtt, önbecsülésében, szellemi, tudományos és anyagi fejlettségében egy rendes, közepes, európai ország volt. Tíz év szocialista kormányzás után Magyarország kimaradt Európából. A sok százezer megalázott, kirabolt, fogságra vetett embert hazugságra, lelkes éljenzésre kényszerítették. A hazugság kiterjedt az egész világra. S ekkor valami történt Magyarországon. Kirobbant a forradalom, ami spontán volt és antikommunista.

Pongrácz Gergely a legendás 56-os parancsnok így fogalmazott: „ Nem vagyok politikus, én szabadságharcos vagyok. A politikusnak meg kell gondolnia minden szavát. A szabadságharcosnak viszont kötelessége kimondani mindent, amit érez.”

Egyetlen szempillantás alatt mindenki, a sok százezer párttag túlnyomó részét is beleértve hirtelen felfedezte, hogy becsület nélkül lehetetlen élni. A lelkek kitárultak, és egymásra találtak barátságban, bizalomban, szeretetben, ahogy Márai írta  „..meghasadt az Égbolt, mert egy nép azt mondta: elég volt!”

Kedves Barátaim!

Évtizedeken át olyan országban éltünk, ahol szüleink a maguk életében nem remélhették a szabad világba való visszatérést, mégis becsülettel dolgoztak abban a reményben, ha egyszer megváltozik a csillagok állása, az ő gyermekeiknek nem kell újból mindent a semmiből kezdeniük. Köszönet érte!

A kommunizmus - mint már említettem - kb. 100 millió áldozatának számbavételére sehol a világon nem rendeztek nürnbergi pert – de mi, józan magyarok az áldozatokat ma is áldozatoknak, és a megtorlást ma is megtorlásnak nevezzük.

Mi, józan magyarok jól tudjuk:

Ez itt a hóhér, ez pedig az áldozat.
Ez itt a védtelen polgár, ez pedig a fölfegyverzett megtorló.
Ez itt a fogoly, ez pedig a foglár.
Ez itt Nagy Imre, ez pedig az őt eláruló pártfőtitkár: Kádár János

Egyik a jövőért, a másik a múltért harcolt. Egyik a szabad, független, európai Magyarországért küzdött, a másik a Szovjetunióért.

Mi józan magyarok tudjuk, nem lehet vállalni mindkettőjüket. Mert egyik a másiknak gyilkosa.

Hatvanegy éve egy felejthetetlen pillanatot próbálunk megragadni. Egy olyan felejthetetlen pillanatot, amilyet a fotóriporter örökít meg, amint a magasugró a léc fölé kerül. Ez a századmásodperc vésődik mindannyiunk fejébe. Mintha a magasugró így élne örökké a léc fölött, fittyet hányva a fizika törvényeinek, örökké a csúcson.

Forradalmak és szabadságharcok egyedülállóan ritka teljesítményei a nemzetnek. Folytonos forradalmak nincsenek. Nem lehetünk állandóan a léc fölött. Csak ritkán sikerül elegendő erőt összegyűjtenünk, hogy abba a magasságba emelkedjünk. De a lécet mégsem szabad kényelmesebbre állítani. A mérce marad.
Mérce azoknak az embereknek az élete, akik készek voltak mindent megtenni az igazságért, mert tudták, hogy a szabadságra csak azok méltók, akik nem adják fel az igazságot.

Mérce marad azok döntése, akik októberben a Párt és Haza közül az utóbbit választották, és az életükkel fizettek érte.

Ez a mérce mutatja meg, hogy azok, akik a sötét oldalon járnak, bár a testet gyakran bebörtönzik és megölik, valójában a lelket akarják rabul ejteni és elsorvasztani.

Országból hazát, lakóhelyből szülőföldet, lakosokból polgárokat, népből nemzetet kell építeni, mert csak így tarthatjuk meg, ami nekünk igazán fontos:

• az emberi méltóságot,
• ezer éves keresztény kultúránkat,
• a magyar termőföldet,
• családjaink jövőjét,
• fiatalok tehetségét,
• az időskor tisztességét,
• a határon túli magyarokat.

Ezeket az értékeket ma is komoly veszély fenyegeti. A liberalizmus támadja keresztény értékeinket, az általuk fellázított embertömeg, pedig támadja Európát, beleértve hazánkat is.

A mi dolgunk az, hogy mélyen a szívünkbe nézve elgondolkodjunk azon, hogy ég-e még bennünk a szabadság, az igazmondás szikrája. Fel tudjuk-e szítani ezt a tüzet, vagy már végleg elkényelmesedtünk, és valami elfoglalta szívünkben azt a helyet, ahol a hazánk és a nemzetünk iránti felelősségérzet lakott? Ez itt a kérdés!

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 Nem kerülhetjük meg a szembenézés kérdését.

Tudjuk, legalábbis a legtöbbjükről tudjuk, hogy kik voltak a gonosz ítéletek végrehajtói, kik voltak a verőlegények, kik voltak mindennapi életünk megnyomorítói. Nem felelősségre vonást kérünk, hanem részükről egy bocsánatkérést, bocsánat magyarok tévedtünk. Ez a mai napig nem történt meg. Azt is tudjuk, hogy kik voltak a hatvanas, hetvenes évek haszonélvezői, pártitkárok, tanácselnökök , KISZ vezetők. Itt sem szeretnénk mást, csak gondolkodjanak el azon, hogy milyen jóságos volt hozzájuk az Isten, hogy hagyta azt, hogy egy bűnben fogant világ hatalmi elitjének részesei lehettek, de ne feledjék: a sorsát senki sem kerülheti el.

Az ország azt hitte 1990-ben történik valami. Pozsgay Imrét idézem - akit azt hiszem senkinek nem kell bemutatni - „ nagy nyereség, hogy nem kellett vérben gázolni az 1990-es változásokhoz, nagy veszteség azonban - és ez már a 90 utáni új politikai elit gyávaságának következménye – hogy akkor semmilyen leszámolás sem volt. Meg kellett volna nevezni azt a néhány száz embert, akinek vér tapadt a kezéhez, nem akasztani, csak bíróság elé állítani és kimondani, hogy ezek bűnösök, mindnyájunk zsarnokai voltak. Ha ugyanis ma valaki kommunistázik, milliók gyomra rándul össze, mert azt gondolják, hogy róluk van szó. A zsarnokok, a főbűnösök pellengérre állításával a szorongás és az ebből fakadó megosztottság is megszűnhetett volna.” Mondta Pozsgay Imre, akivel kapcsolatban egy személyes élményemet is meg kell osztanom Önökkel, hiszen egyetemi éveim alatt rendszeres hallgatója voltam előadásainak, így az, amikor népfelkelésnek mondta ki ő először, az addig ellenforradalomnak nevezett szabadságharcot, vagy amit a lengyel válság kapcsán mondott egyetemi előadásaiban, örökre megmaradt bennem.

Fontos, hogy az ember megtalálja azt a viszonyítási pontot, amihez méri a cselekedeteit, különben nincs erkölcsi normája és mércéje sem ahhoz, amit cselekszik.

Én egy Isten központú keresztény világban és a cselekvő hazafiságban hiszek.

Molnár Csaba

Molnár Csaba, aki korábban 12 évig volt Kisoroszi polgármestere, a közelmúltban megtartott időközi választáson ismét elnyerte a település bizalmát. A polgármester a Kisoroszi Blognak adott interjúban kifejtette, hogy fontosnak tartja a falusi közösségi istálló létrehozását, a Cseres-tó rekultivációját, a legelő közösségi tulajdonba vételét, a kis-dunai part sétánnyá alakítását, a Szigetcsúcs fejlesztését és a kerékpárút árvízvédelmi gátként történő hasznosítását.

Fotó: Molnár Csaba Kisoroszi polgármestere

– Kisoroszi lakosságát nagy izgalomban tartotta az EuroVelo 6 kerékpárút tervezett beruházása, valamint a hozzá kapcsolódó – a Hajós utcánál kijelölt – gyalogoshíd megépítése. Egy 2014-ben készült megvalósíthatósági tanulmány önálló kerékpárút építését nem javasolta a Kisorosziba vezető úton. Révész Máriusz kormánybiztos a Kisoroszi Blognak azt nyilatkozta, hogy ezt a kérdést újból meg kell vizsgálni. Azt is elmondta, hogy gát építését nem tervezik. Ön milyen nyomvonal megépítését támogatná a kerékpárúttal kapcsolatban?

– Én a híd és a kerékpárút kérdését egyben kezelem. Jó megoldásnak tartom, hogy a híd a Hajós utcánál épül meg, a kerékpárút nyomvonala azonban valóban bizonytalanná vált. Révész Máriusz kormánybiztos úr véleménye az, hogy nem tudják támogatni a kerékpárút árvízvédelmi funkcióját, mivel ez jelentős költségnövekedéssel járna. Én mégis úgy érzem, hogy amikor „élesedni fog” a híd és a kerékpárút engedélyeztetése, akkor jó eséllyel tudunk majd tárgyalni a kerékpárút kérdésében is.

Én mindenképpen a Kisorosziba vezető országút kis-dunai oldalán történő külön kerékpárút építését javaslom, mely egyben árvízvédelmi célt is szolgálna.

Ebben az esetben nem sérülne a faluba bevezető országutat szegélyező gyönyörű fasor sem.

Fotó: a tervezett EuroVelo 6 útvonala

– Kisorosziba nyáron jelentősen megnő a turisták száma, a megnövekedett forgalom nagy terhelést jelen a településre. Az EuroVelo 6 kerékpárúton csúcsidőben várható, hogy rengeteg kerékpáros fogja Kisoroszit érinteni. Számos negatív példa van arra, hogy a település befogadóképességét meghaladó számú turista az ott élők életét megkeseríti.  Milyen szempontokat kell figyelembe venni a kerékpárút tervezésénél, hogy a Kisoroszi lakosainak életminősége ne romoljon a kerékpárút megépítése után?

- Az esetlegesen megnövekedett forgalom csillapítása érdekében jó megoldásnak tartom, hogy rögtön a település elején vigyük be a kerékpárutat a hídhoz, így tulajdonképpen az átmenő forgalom alig érinti a települést.

Szerintem a nyári nagy turistaforgalom legjelentősebb problémáját a Széchenyi út túlterheltsége okozza.

Erre szeretnék megoldást találni, egy új parkoló rendszer kiépítésével, sebességkorlátozással és egyéb eszközökkel. A későbbiekben nem vetem el annak a lehetőségét, hogy az átmenő forgalmat, részben külterületi utakra tereljük. Én úgy gondolom, hogy a híd és a kerékpárút megépítése nem fog rontani a lakosság életminőségén, hanem javítani fogja a közlekedési lehetőségeket. Nagyon fontos, hogy biztonságosan el lehet majd jutni kerékpárral a környező településekre. A kerékpárosút és a hozzá kapcsolódó híd fontos Kisoroszinak és a Dunakanyarnak is.

Fotó: Széchenyi utca részlet

– Sokan Kisoroszi egyik vonzerejét abban látják, hogy jól megfér egymás mellett a hagyományos falusias tevékenység és a nyaraló életmód. Az utóbbi időben nem látni a falu utcáján ballagó teheneket, viszont egyre több az autó. Mit szándékozik tenni az önkormányzat, hogy Kisoroszi se essen áldozatul a tömegturizmusnak, és fenn maradjon a falusias tevékenység is? Tervezi-e az önkormányzat falusi közösségi istálló létrehozását, amely segítené a hagyományos falusi életforma fenntartását?

- Mint gyakorló állattartó tisztában vagyok vele, hogy ez egy nem egyszerű feladat. Évekkel ezelőtt megindítottuk a „Kis kert nagy öröm” pályázatot, ezt szeretném tovább bővíteni háztáji telkek kialakításával. A lakosok egy részének és nekem is régi vágyam a falusi közösségi istálló létrehozása, ennek eddig az volt az akadálya, hogy nem volt megfelelő ingatlan e tevékenység végzésére.  Remélem a közeljövőben sikerül az önkormányzatnak megvásárolni erre a célra egy kiválóan alkalmas falusi házat a Hősök terén, a játszótérrel szemben, amely portáján korábban tradicionális paraszti gazdálkodás folyt.

A közösségi istálló nagyon jó lehetőség arra, hogy a gyerekeknek mintát tudjunk mutatni a hagyományos falusi gazdálkodásról. Létre lehetne hozni az önkormányzati biokertészetet, amelynek terményeit az iskolai és óvodai étkeztetésben használnánk fel.

A gyerekeink jó minőségű bioélelmiszert ehetnének. A fiataloknak nyári tábort tarthatnánk. A kisistálló megismertetése nagyon fontos lenne a gyerekek számára. A legelőre lehetne kihajtani a birkákat és a kecskéket, az istállóba a szarvasmarha tenyésztés is megvalósítható. Véleményem szerint jelentős érdeklődés lenne a közösségi istálló iránt és nagyon fontos tudatformáló hatása lenne. Vannak a településen ennek ellenzői, remélem, hogy ha megismerik ennek a fontosságát és értékeit, módosítanak álláspontjukon.

– A Kisoroszi Blog olvasói közözött szép számmal vannak olyanok, akik évek óta a Szigetcsúcson töltik szabadságukat és aggodnak azért, hogy jelenlegi „nomád”nyaralási lehetőség megváltozik, van olyan is, aki vízöblítéses WC–re és zuhanyozós kempingre vágyik.  Ön melyik véleménnyel ért egyet? Tervezik-e a Szigetcsúcson lévő sátorozó hely fejlesztését

- Tervezzük a fejlesztését a Szigetcsúcson lévő sátorozó helynek. A képviselő-testület alapvető döntés előtt áll, mivel őszre lejárnak a jelenlegi büfészerződések. Döntenünk kell a pályázati hosszabbítás, a teljesen önálló üzemeltetés vagy a hosszú távú bérbeadás lehetőségei között.

A Szigetcsúcs fejlesztésével kapcsolatban értelmes vitát kell folytatni arról, hogy maradjon-e a félnomád jelleg, vagy fejlesszük a Szigetcsúcs táborozó helyet.

Dönteni kell arról is, hogy milyen mértékű fejlesztés legyen. Véleményem szerint vízöblítéses WC-t kell kialakítani a jelenlegi „pottyantós”árnyékszék helyett. Egy nyári hétvégén közel 2000 ember tartózkodik a Szigetcsúcson, ez jelentős szakaszos terhelést jelent minden infrastruktúrára. Szennyvízcsatorna kiépítése esetén a papgödöri szennyvízátemelő kapacitása kevés lenne a csúcsterhelésre, ezért fejleszteni kellene, viszont az év jelentős részén nem lenne kihasználva. Racionális megoldásnak tűnik a szennyvíz zártrendszerű emésztőben történő gyűjtése – ma is így történik – és szippantó kocsival történő szállítása. Én egyéb fejlesztést nem tartok szükségesnek. A Szigetcsúcs előtt lévő sportpályát hasznosítani lehetne sport célokra.  A sportpályán megtiltottuk az autóparkolást, nyári hétvégeken 300-500 autó veszi igénybe az újonnan kijelölt parkolót.

Fotó: Kisoroszi Szigetcsúcs

Van egy régi terv, ez a „Sziget a Szigetben” nevű fejlesztés. A Nagy-Duna és a Kis-Duna között régen egy árok húzódott, amelynek a nyomai ma is láthatóak. Ha a régi árkot visszaállítanánk mederkotrással, akkor egy csatorna keletkezne a két Duna-ág között. A csatornában védett csónakkikötőt lehetne kialakítani. A csatorna felett kis hidat kellene építeni ezen keresztül, így lehetne megközelíteni a Szigetcsúcsot. A fejlesztés még csak elvi szinten van, sokat kell még tenni azért, hogy megvalósuljon, mivel ez egy Natura 2000 védett terület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség jóváhagyása is szükséges.

Fotó: Kisoroszi Szigetcsúcs

 Kinek a tulajdonában van a jelenleg a Szigetcsúcs?

 - Ha a Szigetcsúcsot középen megfelezzük, akkor kis-dunai rész Kisoroszi önkormányzat tulajdonában van a Nagy-Duna felé eső területen a Magyar Állam a tulajdonos, a kezelője a Pilisi Parkerdő Zrt. volt.

Korábbi polgármesteri ciklusom fontos eredményének tekintem, annak elérését, hogy erre a területre  az önkormányzat megkapja a kezelői jogot,

jelenleg az egész Szigetcsúcs a Kisoroszi önkormányzat kezelésében van. A sportpálya és a Rácz kert épülete is az önkormányzat tulajdona.

- Példaértékű kezdeményezés Kisorosziban az Ófalu pályázati program, amely segítségével számos régi ház utcai homlokzata megújult. Folytatódik-e a jövőben az Ófalu rehabilitációja?

- Az Ófalu pályázati program jövőjével kapcsolatos kérdésben Szily Boldizsár (szerk. a program elindítója és szakmai vezetője) őszre elkészíti a javaslatát a program esetleges módosításával kapcsolatban. Az önkormányzat képviselő-testülete az ő javaslatát fogja majd tárgyalni az ősz folyamán.

 Fotó: Kisoroszi, régi házak megújult utcai homlokzata

- Kisoroszi nagy-dunai partján van a falu legelője, amit időnként elönt a Duna. Az önkormányzatnak mi a célja ezzel a területtel?

- A legelő több száz ember osztatlan közös tulajdona, két tulajdonosi érdekcsoport befolyása alatt van ez a területet. Fogalmazzunk úgy, hogy a legelőt elérhetik a jogi viták, amelyekből rengeteg kellemetlenség és konfliktus lehet. 1993 előtt közösségi tulajdonban volt a legelő. Én szeretném, hogy az önkormányzat vásárolja meg a területet és ismét a település tulajdonába kerüljön vissza a legelő. Ez nem kerülne sokba, mivel ez egy 10-12 aranykorona értékű árvizes terület.
 Fotó: Kisoroszi legelő

 - Kisoroszi keleti részén van a Cseres-tó, ahol régen sóderbányászat folyt. A bányászati tevékenység több mint tíz éve megszűnt, jelenleg „balkáni” viszonyok vannak a tó körül. Milyen fejlesztést  tervez önkormányzat a tó környékén?

 - A Cseres-tó egy korábbi bányató, amelyben tilos fürödni, mégis mindenki fürdik benne, nem működik rendeltetésszerűen a horgászegyesület sem. Áldatlan állapotok vannak. A tó területén az önkormányzatnak közel egy hektár résztulajdona van. A  bányát üzemeltető cégnek – Dunakanyar TSz, mint bányászatra jogosult-  a hatóság előírta, hogy végezze el a terület rekultivációját, ez azonban a mai napig nem történt meg. (Strand, napos part, horgászati lehetőség). Ez sajnos a mai napig nem történt meg, mivel közben perek akadályozzák a bányászatra jogosultat ennek elvégzésében. Az önkormányzat kezdeményezi a terület tulajdonosaival, hogy közösen egyezzenek meg a tó kulturált használatáról.  Ez egy fontos fejlesztési lehetőség a település számára.

Fotó: Kisoroszi Cseres-tó és a golfpálya Magyar Golf Club

- Évek óta próbálkozik az önkormányzat a kis-dunai partszakasz rendbetételével, többször felmerült a Duna-parti sétány létrehozása. Mi szándéka a településnek ezzel a területtel?

 - A falunkat érintő szentendrei Duna-ág vízpartja egy ligetes terület, amelyet időnként napokra elönt a folyó, mert ez a rész a Duna medre. Én szeretném, hogy ez a terület - amely az év jelentős részében szárazon van - egy gondozott sétány legyen, amit elsősorban a Kisoroszi lakosok használnának. A sétány egészen a Szigetcsúcsig járható lesz, ahol lehet majd sétálni, pihenni, lovagolni és kerékpározni is.

 Kisoroszi Online