Két rétisasfióka nevelkedett fel és repült ki a fészekből a Pilisi Parkerdő Zrt. pilismaróti erdészetének területén egy háborítatlan völgyben, a Dunától néhány kilométerre - közölte az erdőgazdaság szóvivője Lomniczi Gergely 2017. július 14-én, pénteken.

 Rétisasfiókák a Pilismaróti Erdészet területén. (Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt)

Lomniczi Gergely tájékoztatása szerint egy rétisaspár tavasszal rakott fészket a területen, majd sikeresen nevelték fel utódaikat. A két tojó a napokban hagyta el szülei fészkét.

A faj nagyon érzékeny az emberi zavarásra, kotlási időben csaknem 100 négyzetkilométernyi saját területet igényel, ezért a fészek nyugalmát az erdészet szakemberei biztosították.

 A rétisas ragaszkodik költőhelyéhez, a fészek környékének háborítatlansága esetén akár egy évtizedig is helyben maradnak, visszatérnek a párok.

A faj fokozottan védett, természetvédelmi értéke egymillió forint. Mivel halakat, madarakat, hüllőket és kisebb emlősöket fogyaszt, elsősorban a magas fákkal benőtt, vizes területek vidékét kedveli, Magyarországon százas nagyságrendben fészkel.

Az erdőgazdaság által kezelt területekre az örökerdő-gazdálkodás eredményeként számos faj visszatért, a Buda környéki erdőkben újra megtelepedett az aranysakál, a Pilisi Parkerdőben nőtt a denevérkolóniák száma - közölte a társaság.

A Pilisi Parkerdő Zrt. az ország egyetlen parkerdőgazdasága, 65 ezer hektárt kezel Pest és Komárom-Esztergom megyében a Gerecse, a Pilis, a Visegrádi és a Budai-hegység, a Gödöllői-dombság, valamint a Csepeli-síkság területén.

A cég kezelésében lévő erdőket évente mintegy húszmilliónyian látogatják, a kirándulókat csaknem 1000 kilométer jelzett turistaút, mintegy 600 kilométernyi ajánlott erdei kerékpáros útvonal és több kilátó várja.

MTI

Óriási, hatezer négyzetkilométer kiterjedésű jégtömb vált le az Antarktiszról - írta a BBC hírportálja. A tudósok már májusban megjósolták, hogy nyáron leszakadhat a Larsen C jégselfből, vagyis a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömegből egy hatalmas darab egy törésvonal mentén, amelyet évekkel ezelőtt fedeztek fel.  A jégtömb elszakadását egy amerikai műhold észlelte szerdán.

A Swansea Egyetem közreadta illusztráció a jéghegy leválásának gyorsulását mutatja be, összehasonlítva a június eleji (balra) és végi (jobbra) sebességet. (Fotó: AFP)

A nagyjából 350 méter vastag jegű Larsen C az Antarktisz nyugati részén terül el, feltartóztatva az őt tápláló gleccsereket. A kutatók évek óta figyelemmel kísérik a selfjég törésvonalának alakulását.

A szakemberek az Antarktisz jégselfjeinek olvadását a globális felmelegedés következményének tekintik.

A Larsen C jégself az Antarktisz negyedik legnagyobb selfje. A most levált hatalmas jégtömb hasadását először 2014-ben észlelték, és tavaly már azt jósolták a tudósok, hogy pár éven belül leszakadhat.

Idén májusban azonban Dan McGrath geofizikus, az US Geological Survey amerikai tudományos kormányszervezet munkatársa figyelmeztetett, hogy a jéghegy már a nyáron leszakadhat, s ezzel a self jégtömegének mintegy 10 százalékát veszíti el.

 A 200 méter vastag táblás jégtömb nagyon lassan mozog és a közeli jövőben nem is jut messzire, de továbbra is folyamatos megfigyelés alatt tartják a kutatók. Az áramlatok és a szél valószínűleg az Antarktisztól északra tolják, ahol veszélyeztetheti a hajózási útvonalakat.

Az amerikai Aqua szatellit infrás érzékelője tiszta víz megjelenését jelezte a self és a jégtömb közötti hasadékban szerdán. A víz melegebb, mint a környező jég és levegő.

A hasadás az elmúlt hetekben alig látszott a beérkezett anyagokban, ám a jelzés annyira világos, hogy ezek szerint teljes hosszúságában meg kellett nyílnia" - értékelte az adatokat Adrian Luckman professzor, aki a Midas Projekt keretében a Swansea Egyetemen a legközelebbről tanulmányozta a jégtömb viselkedését.

 Az európai Sentinel-1 műholdradar rendszere is készített képeket az elmúlt órákban a jégtömbről, amely szintén megerősítheti a leválását. A műhold ugyanis érzékelni tudja az óriási jégtömb jégselftől való legcsekélyebb elmozdulásá.

MTI

A természet- és éghajlatváltozás mellett az időjárás-megfigyelő rendszerek is fejlődtek - mondta Mika János éghajlatkutató az M1 aktuális csatorna szerda esti műsorában.

Mika János éghajlatkutató, Fotó forrás M1

Mika János elmondta, hogy a rövid idő alatt lehulló nagy mennyiségű csapadéknak köze van az éghajlatváltozáshoz..Kevesebb napon több eső hullik le egyszerre - tette hozzá, kiemelve: ez különösen dombvidékeken veszélye

Vihar a Balatonnál, Balatonlelle, 2017. július 12. Villámlás a viharban Révfülöpnél és Zánkánál, Balatonlelléről fotózva 2017. július 11-én. MTI Fotó: Lakatos Péter

.Ugyanakkor hozzátette: a természet lassabban változik, mint a megfigyelőrendszerek. Példaként említette, 2009 márciusáig azt tanította, hogy az Egyesült Államokban fokozódik a tornádóveszély. Azután a kutatók bejelentették, ha a megfigyelőrendszerek fejlődésével korrigálják az adatokat, kiderül, valójában nincs érdemi változás a tornádók előfordulásában.

Villámlás a viharban Kővágóörsnél, Balatonlelléről fotózva 2017. július 11-én. MTI Fotó: Lakatos Péter

A kutató kitért arra is, hogy a világon a károsanyag-kibocsátás az utóbbi időben stagnált. Annak kapcsán, hogy az Egyesült Államok kilépett a párizsi klímaegyezményből, azt mondta: az Egyesült Államok a károsanyag-kibocsátásnak nagyjából 16 százalékáért felelős, így ha más ország nem követi a kilépésben, nem okoz érdemi visszalépést a klíma-megállapodásban.

MTI