Dunabogdány, 2017.augusztus 12. A Dunakanyar Szabadidős és Kerékpáros Túra Egyesület és a helyi önkormányzata közös szervezésében megrendezett III. Duna-átúszás résztvevői a dunabogdányi szabadstrandon 2017. augusztus 12-én.

MTI Fotó: Bruzák Noémi

Néhány ember, a világ nagyhatalmainak vezető politikusai és a felfoghatatlan vagyonnal rendelkező hipergazdagok óriási befolyással vannak a bolygónk sorsára. Mi, a többi földlakó pedig nézzük, amit elénk tálalnak - írta a Alföldi Zoltán a Pannon Egyetem oktatója  a MNO csütörtöki számában.. A klímaváltozás egyik legborzasztóbb paradoxona, hogy az ártatlanokat (a legszegényebbeket és a még meg sem születetteket) érinti legsúlyosabban. Úgy gondoljuk, hogy miért kéne a tudósok bizonytalan jóslatai miatt föláldozni a kényelmünket olyan emberekért, akiket nem is ismerünk?

 Fotó: NASA    Légi felvétel a Kansas délnyugati részén lévő termőföldekről

Az egyik legismertebb bibliai példabeszéd a tékozló fiú története; ebben két fiú közül a fiatalabbik kikéri apjától az örökség rá eső részét, amit aztán rövid idő alatt elpazarol. Később belátja, hogy rosszul cselekedett, és hibáját önmagának, majd családjának (valódi közösségének) is megvallja. Minden bizonnyal életre szóló leckét kapott, és, tanulván a történtekből, később már gondosan bánik saját és családja vagyonával.

A történet két évezrede szolgáltat példát a keresztény kultúrkörben élőknek arra, hogy a pazarlás, az önzés felelőtlenség, eredménye kiszolgáltatottság, nélkülözés, és akár katasztrófa lehet.

Ugyanakkor biztat és reményt is ad, hogy fel tudjuk ismerni a rossz cselekvési irányt. Erős elhatározással és akarattal vissza tudunk térni az erkölcsi jó, az erény útjára. A kisebbik fiú bármelyikünk lehetne. Ezért is aktuális minden korban a bibliai tanítás.

Egyre többet hallunk és olvasunk arról, hogy globális problémáink (például a klímaváltozás) meghatározó módon erkölcsi jellegűek. Vagyis értékeink (vagy azok háttérbe szorítása) által vezérelt döntéseink és cselekedeteink alapjában befolyásolják a kisebb és egyre gyakrabban nagyobb méretű bonyolult folyamatok irányát, mértékét, hatásait.

Ugyanakkor hosszú ideje széleskörű vitatéma a tudomány és az erkölcs viszonya, a „mit szabad és mit nem” kérdése.

Hogyan lehetséges, hogy egy világszerte ismert, „feltartóztathatatlanul közeledő katasztrófa elhárítása érdekében gyakorlatilag semmi sem történik?” – kérdezte néhány éve, Morális klímaváltozás című cikkében Lányi András.

Egyfajta „A bolygó kapitánya” szemlélettel (majd egy univerzális szuperhős megment minket) nézünk a jövőbe. Néhány napja Steven Chu stanfordi fizikaprofesszor a Nobel-díjasok lindaui nemzetközi találkozóján a fiatal tudósokhoz írt levelében így fogalmazott:

„A klímaváltozás egyik legborzasztóbb paradoxona, hogy az ártatlanokat (a legszegényebbeket és a még meg sem születetteket) érinti legsúlyosabban. Úgy gondoljuk, hogy miért kéne a tudósok bizonytalan jóslatai miatt föláldozni a kényelmünket olyan emberekért, akiket nem is ismerünk?”

 Az élővilágot felelőtlenül, az emberiség történelmében soha nem látott mértékben pusztítjuk. Sok más faj mellett orangutánt, elefántot, orrszarvút és tigrist is csak képen mutathatunk majd unokáinknak.

Ugyanakkor megdöbbentő módon az ember nélküli élet, megváltozva ugyan, de folytatódik azokon a helyeken, amelyeket radioaktív szennyezésünkkel számunkra élhetetlenné tettünk (Csernobil és a Bikini-atoll).

Csak erkölcs- és tudásalapú társadalmakban lehetséges a fenntarthatóság megvalósítása, a szellemi és az érzelmi-etikai intelligencia folyamatos fejlesztésével. A közösségi értékeknek ugyanis erős érzelmi megalapozottságú meggyőződésen kell alapulniuk, melyek stabil hierarchikus értékrendszert, egy állandó viszonyítási alapot alkotnak az érett személyiségben.

Nem a törvényi szabályozások tudják korlátozni a mértéktelenséget és kapzsiságot, hanem a biztos közösségi értékeken és erős kötődéseken alapuló közösségek.

Az erkölcsi törvények szerint működő, erős közösségek inspirálnak, támogatják a növekedést és kibontakozást, és védelmi célokkal, észszerűen és előrelátóan korlátoznak is. Ahogy az egykori falutörvények tették. Szabad, bátor, önálló döntéshozatalhoz hit, erőfeszítés, kitartó önnevelés és elkötelezett akarat kell. A hosszú távon fenntartható életmódra vezető helyes fogyasztói döntésekre és cselekedetekre a történelmi tanulságok és jó példák ismeretében, bátor és önzetlen személyes felelősségvállalással juthatunk el. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt élhetőbb és igazságosabb világunkért! Legyünk a fenntarthatóság napi bajnokai!

Teljes cikk: MNO

Tiszta a Duna vize, 2017. augusztus 9-án, kedden rajzottak a dunavirágok. A tiszavirághoz hasonló dunavirág a Duna vízminőségének javulása miatt már évekkel ezelőtt megjelent a magyar Duna-szakasz számos helyszínén. A dunavirág Magyarországon a törvény által védett, természetvédelmi értéke tízezer forint.MTI Fotó: Mohai Balázs

Augusztus huszadika a keresztény magyar államalapítás és Szent István király ünnepe, történelmi értelemben ekkor csatlakozott az ország Európához. 1774-ben Mária Terézia elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését. Első alkalommal 1818-ban rendeztek ünnepélyes körmenetet, Szent István jobbjának a tiszteletére.

Augusztus 20. az új kenyér ünnepe is. Kisorosziban évek óta megsütik a falu kenyerét és ünnepélyes keretek között a katolikus pap megszenteli és a református lelkész megáldja az ünnepre sütött kenyeret.

Nem lehet vitatni, hogy az elmúlt évtizedekben megnőtt a hőhullámok gyakorisága - mondta Juhász Árpád geológus a M1 aktuális csatorna hétfői műsorában. 

Fotó: Facebook  Juhász Árpád

Mintegy száz éve állnak rendelkezésekre pontos feljegyzések arról, hogy az adott helyen milyen a hőmérséklet. Korábban mindez azért nem volt elég alap a globális felmelegedés igazolására, mert a Föld felszínének kétharmadát borító tengereken nem volt olyan sűrű mérőhálózat, mint a szárazföldön. Az utóbbi időben azonban teljesen egyértelműen kirajzolódik az adatokból - köztük a hőhullámok gyakoriságából - az a trend, amelyet globális felmelegedésnek is nevezhetünk - mondta Juhász Árpád.

Szerinte ezért végtelenül szomorú, hogy dugába látszik dőlni az amerikai kilépés miatt a párizsi klímaegyezmény. Ha szkeptikus valaki, elég ránézni a mérési adatokra - jegyezte meg.

Amennyiben nem sikerül megállítani, vagy még tovább nő a szén-dioxid kibocsátás mértéke, az évszázad végére hat fokkal is nőhet a Föld átlaghőmérséklete.

Ha sikerül megállítani a kibocsátás mértékét, a klíma még úgyis évtizedekig melegedni fog, a folyamat csak nagy késéssel áll meg

- hangsúlyozta Juhász Árpád. A geológus kitért arra is: mérési adatok bizonyítják a tengerszint emelkedését, a tengerek savasodását, a korallzátonyok pusztulását.

Évmilliárdokon keresztül a tenger szabályozta a légkörben lévő szén-dioxid mennyiségét. A tengeri élő szervezetek hosszú időn keresztül légköri szén-dioxidot kötöttek le, ebből alakult ki például a budai hegyekben is mindenütt látható mészkő. A savasodás pontosan ezt a folyamatot, a tenger ellensúlyozó szerepét akadályozza - fűzte hozzá.

MTI