Rekordmértékben emelkedett a globális földfelszíni hőmérséklet 2014 és 2016 között, csak ebben három évben több mint 25 százalékkal emelte meg a globális felmelegedés mértékét az 1900-as évek kezdete óta - számolták ki az Arizonai Egyetem kutatói.

A Geophysical Research Letters online folyóiratban közzétett tanulmányuk az első, amelyben a kutatók számszerűsítették a hőmérséklet rekordmértékű, 0,43 Celsius-fokos emelkedését 2014 és 2016 között, és megállapították az emelkedés alapvető okait.

A kutatók elemezték a globális földfelszíni átlaghőmérsékletről feljegyezett adatokat 1850 és 2016 között, az óceán hőmérsékletét 1955 és 2016 között, a tengerszint szintjét 1948 és 2016 között, a Csendes-óceán felszíne egyenlítői térségének melegedését okozó El Nino-légköri jelenség és az évtizedes csendes-óceáni oszcilláció adatait - összesen 15 különféle időjárási, légköri jelenséget.

1900 és 2013 között a globális földfelszíni átlag hőmérséklet 1,6 Celsius-fokkal emelkedett.

 A globális hőmérsékleti rekordokat elemezve Jianjun Yin, az egyetem kutatója és munkatársai kiszámolták, hogy a következő három évben

2016 végére a globális földfelszíni hőmérséklet újabb 0,43 Celsius-fokkal nőtt, ami soha nem látott mértékű három év alatt a 20. és 21. században. 

    A felmelegedés ilyen szintű megugrását világszerte szélsőséges időjárási jelenségek, mint hőhullámok, szárazságok, áradások, a sarki jég túlzott olvadása, globális korallfehéredés kísérték.

"Klímakutatóként szembeszökő volt látni, hogy a bolygó légköre képes ilyen gyorsan melegedni"

- idézte Jonathan Overpeck, a tanulmány társszerzőjét a Science Daily tudományos-ismeretterjesztő hírportál.

Az új kutatás kimutatta azt is, hogy a rekordmértékű hőmérsékletnövekedést nem lehet megmagyarázni csupán a klíma természetes változékonyságával. Felhívták a figyelmet arra is, hogy az ilyen hőmérsékleti megugrások és a velükjáró szélsőséges időjárási jelenségek mindaddig egyre gyakoribbak lesznek, amíg nem csökken az üvegházhatású gázok kibocsátása.

 

Forrás: MTI

 

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, január 24-én reggel egy másik, ritkán látott nagyragadozó, a hiúz nyomait kereste a friss hóban, amikor egy nagyobb kutyáéhoz hasonló lábnyomra lett figyelmes. Több kilométeren át tudta követni a nyomcsapást, nagyon jó hóviszonyok mellett. A nyomok alapján megállapíthatóvá vált az állat terepi mozgása, viselkedése és az egyedi vadászati technikája, amely csak tovább erősítette a kutatók gyanúját. Sok év után újra farkas van a Börzsönyben?

Fotó: forrás Duna-Ipoly Nemzeti Park

Kálmán Gergely sajtóközleményben ismertette: a szerdán reggel megtalált lábnyomok alapján figyelték a ragadozó mozgását, majd ürülékmintát is találtak.

Teljes biztonsággal csak a minta további elemzése után lehet kijelenteni, hogy a farkas sok év után visszatért a Börzsönybe - áll a dokumentumban.

Darányi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre egy másik ritkán látott nagyragadozó, a hiúz nyomait kereste a friss hóban, amikor egy nagyobb kutyáéhoz hasonló lábnyomra lett figyelmes.

Bedő Péterrel, a Börzsöny Alapítvány nagyragadozó-kutatójával folytatott konzultációt követően - aki

már tavaly decemberben a farkaséhoz hasonló nyomokat talált a Börzsönyben

- Darányi László és csapata több kilométeren át tudta követni a nyomcsapást, nagyon jó hóviszonyok mellett.

A nyomok alapján megállapíthatóvá vált az állat terepi mozgása, viselkedése és az egyedi vadászati technikája, amely csak tovább erősítette a kutatók gyanúját, majd a nap folyamán ürülékmintát is találtak

Kálmán Gergely szerint az utóbbi években egyre gyakrabban hallhatunk olyan hírekről, hogy ez az alkalmazkodóképes ragadozó fokozatosan visszahódítja korábbi területeit.

Nagyobb arányú elterjedésüknek csak élőhelyük feldarabolódása és zavartsága szab határt, hiszen élelmük lenne bőven.

A farkasok mozgásterülete akár több száz négyzetkilométer is lehet, így lehetséges, hogy ez az állat a Bükkből, vagy Szlovákia területéről érkezett a Börzsönybe felderítőként.

A farkas hazánkban fokozottan védett faj, fontos szerepet játszik a vadállomány természetes, évezredek során kialakult szabályozásában.

 

 Forrás: MTI,Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság