Kisoroszi falukarácsony ünnepi műsorát a művelődési házban tartották meg, ahol beszédet mondott Ailer Gáspár romai katolikus esperes, Pályi Péter református lelkész és Molnár Csaba polgármester. A református templomtorony felújításában végzet munkájáért az Év Embere díjat, Pályi Péter református lelkész kapta, az Év Portája a református templom lett. A műsor után a Kisoroszi Önkormányzata a Rácz Fogadóban ünnepi vacsorára hívta meg a falu lakosságát. „Az ünnep, különösen a karácsony, alkalom arra, hogy az ember belássa, vannak dolgok, amikhez kicsi vagyok, amik előtt értetlenül állok. Élem az életem, és egyszer csak ott van valaki, aki addig nem volt, gyermek született", mondta ünnepi beszédében Molnár Csaba Kisoroszi polgármestere.

Kisoroszi betlehem 2017. karácsony, fotó: Szily Boldizsár

Kisoroszi óvodások és az iskolások műsora, fotó: Szily Boldizsár

Pesti Zenés Színpad előadása, fotó: Szily Boldizsár

Pályi Péter református lelkész, fotó: Szily Boldizsár

Ailer Gáspár romai katolikus esperes, fotó: Szily Boldizsár

Molnár Csaba polgármester, fotó: Szily Boldizsár

Molnár Csaba ünnepi beszéde

 Jó estét kívánok tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Legyen az ünnep csendes, mint szíved dobbanása

Legyen békés, mint a hó hullása

Legyen szép, mint gyertya ragyogása

És vidám, mint gyermek kacagása.”

Az ünnep, különösen a karácsony, alkalom arra, hogy az ember belássa vannak dolgok, amikhez kicsi vagyok, amik előtt értetlenül állok. Élem az életem, és egyszer csak ott van valaki, aki addig nem volt, gyermek született.

Hiába próbálkoznak orvosok, genetikusok, valójában ez megmagyarázhatatlan. Nem kételkedem a tudomány eredményeiben, de mégiscsak csodálatos, amikor eggyel többen vagyunk. A gyermekszületés nemcsak ámulatba ejt, hanem hálaadásra is késztet.

A gyermek eleinte csak eszik, meg alszik, aztán nevet, megszólal, majd elkezd járni. Később iskolába megy, számol, ír, olvas. Aztán gyermekei születnek, én leszek a nagyapjuk. Belátható ez emberi ésszel? A karácsony különösen fogékonnyá tesz bennünket mindarra, aminek láttán érezhetjük: bizonnyal létezik egy ember feletti szándék, amely rajtunk keresztül okosan és gondviselően igazgatja az egész világot. Kell, hogy igazgassa a legkisebb és alapvető közösséget, a családot is.

Szilárd meggyőződésem, hogy mindennek alapja az elfogadó, egymás tiszteletét megadó és szerettet teljes családi élet.

Nehéz a karácsonyról beszélni, hiszen régóta ünnepeljük már ezt az ünnepet, így sok mindent elmondtak már róla. Ezért Berecz András egyik kedvenc meséjéhez folyamodom. A főhős, bizonyos János nevezetű vitéz megjárja a poklot és a mennyországot is. A pokolban furcsa látvány fogadja: nagy kerek asztal mellet ülnek a kárhozott lelkek. Az asztalon minden, mi szem szájnak kellemes, ám mindegyiküknek hosszabb a kanala, mint a keze, ezért bárhogyan is igyekeznek egy falatot sem tudnak a szájukba tenni. Így mindannyian éheznek. Odafent az égben ugyanez a látvány fogadja. Kerek asztal, sok finom ennivaló és méteres kanalak. Csakhogy az üdvözültek mégis jóllaknak. Ők ugyanis egymást etetik. Ez a történet pár szóban nagyon sokat elmond mindennapjainkról, megmutatja azt, hogy csak az egymást segítő hozzáállás az, ami hosszútávon mindenki számára sikeres lehet.

„A nép, amely sötétségben jár nagy fényességet lát és az embereknek hirdetik az örömhírt: fiú született.”

Ősi, több mint 2000 éves jövendölés ez, amelyet az első karácsonyt várva vetettek papírra, és amelyet azóta is minden esztendőben újra és újra felidéznek a hívők.

Így ádvent vége táján valóban nagy a sötétség, elég ha a rövid nappalokra és a korán leszálló hosszú estékre gondolunk. Sajnos a mindennapjainkban is elég nagy a zűrzavar. Nehéz eldönteni, hogy ki mond igazat és ki beszél hamisan. Nehéz időszak előtt áll az ország is, biztos vagyok benne, hogy minden embernek szüksége van az összes tudására ahhoz, hogy szét tudja majd választani az igazságot a hamis gondolatoktól.

Azt kívánom, hogy a bennünket összekötő szeretet sugározzon szerte és segítsen minket abban, hogy nemzetünk döntő többségéhez ismét eljusson az igazság.

A hozzánk közelítő ünnep, a karácsony ünnepe egyre nagyobb fényességgel világít a sötétségben. Várjuk a megérkeztét és a csendességét, még talán akkor is, ha nincs kivel megosztanunk ezt a napot. Ezen a napon meg kell emlékeznünk azokról, akikkel valaha együtt ünnepeltük a karácsonyainkat, de már nem lehetnek velünk. Értük is gyújtsunk egy-egy gyertyát ezen az ünnepen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi hát a karácsony titka? Azt hiszem hívő és nem hívő ember egyetért abban, hogy a karácsony titka a szeretet. Hívők úgy tudják, az Isteni szeretet, az Isten emberré lett. Azért jött, hogy szolgálja az embereket, hogy megmutassa a szeretet útját, ahogy mondják megváltsa életünket. Fenséges gondolat ez, amelyet csak a hit tesz érthetővé. A szeretet - az, amely értelmet ad az életünknek - abból a felismerésből táplálkozik, hogy valakinek szüksége van ránk. Amikor az ember szeret, akkor képes arra, hogy megteremtsen egy olyan állapotot, melyet a beszédem elején a mesében már említettem, ahol rájövünk szükségünk van egymásra.

Sokan mondják, megváltozott, felgyorsult a világ. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy átalakulóban van. A technika fejlődését nem lehet megállítani és elvitatni sem, ugyanakkor az alapkövek nem szabad, hogy változzanak. Gondolják végig a Nap ugyanakkor kel föl és nyugszik, mint 2000 évvel ezelőtt.

Albert Einstein így fogalmazott : „Ne mond, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci vagy Jézus napja!”

A Föld forgása sem gyorsult fel. Jézus Krisztus megszületése is akkor és ott történt meg. Az alapok maradnak, a tanítások élnek. A mi dolgunk, hogy vigyázzunk rá, csak akkor bizakodhatunk abban, hogy meg tudjuk őrizni a keresztény Európa értékeit.

 Áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok.