A Duna a forrástól a torkolatig egykori ártereinek mintegy 68 százalékát elveszítette. A folyók és a vizesélőhelyek megmaradt területei az emberi tevékenység - például szúnyogirtás - miatt hazánkban is veszélyben vannak, melynek következtében már számos egykor gyakori faj nem található meg Magyarországon. A szúnyoglárvák és a kifejlett szúnyogok a vízi és szárazföldi ökoszisztémák nélkülözhetetlen elemei, teljes kiirtásuk ökológiai katasztrófát okozna. A szúnyoggyérítésnél használt vegyszerek nem szelektívek, azaz nem csak a szúnyogokra hatnak, hanem az összes rovarra és ezáltal az összes rovarfogyasztó állatfajra, gyakorlatilag a teljes táplálékláncra kihatással van. 

Kisoroszi legelő, árvízkor,  fotó: Hegymegi Kiss Áron

Kisorosziban, Benedek Károly alpolgármester irányításával - szakértők bevonásával - megkezdődött a biológiai szúnyoggyérítést előkészítő munka.

A vizesélőhelyek átmenetet képeznek a szárazföldi és a vízi élőhelyek között. Lehetnek folyóvizek és tavak partján lévő, állandóan vagy időszakosan vízzel borított területek, de a vízfolyásoktól és tavaktól távol lévő mocsaras, ingoványos területeket is ide soroljuk.

Kisoroszi, vizesélőhely, fotó: Hegymegi Kiss Áron

Kisoroszi  fotó: Hegymegi Kiss Áron

Hazánkban ezek számos formában fellelhetők: a lápok, mocsarak, folyók ártéri élőhelyei, sekély tavak, holtmedrek és a szikes tavak is ide tartoznak.

Az emberi tevékenység, például szúnyogirtás, gátépítés következtében a Föld vizesélőhelyeinek 87 százaléka elpusztult az utóbbi századokban, arányuk csak az elmúlt 40 évben 30 százalékkal lett kevesebb.

A vizesélőhelyeken élő fajok populációi világszerte megdöbbentő mértékben, 81 százalékkal csökkenetek.

A Duna a forrástól a torkolatig egykori ártereinek mintegy 68 százalékát elveszítette,

a Tisza hossza pedig alig kétharmadára rövidült.

A legújabb mérések szerint Magyarországon a vízfolyások és tavak csupán 12 százalékának megfelelő az ökológiai állapota. A hazai folyók természetes árterületei eredetileg az ország közel 23 százalékát érintették, mára ennek több mint 90 százaléka elpusztult. Emiatt számos ritka, ikonikus faj tűnt el.

A folyók és az őket kísérő hullámterek, valamint a vizesélőhelyek azonban nem csak az állatok és növények számára fontosak.

A folyószabályozások előtt a hazai lakosság hasznára is váltak: a horgászat és a halászat, az ártéri legeltetés, a gyümölcsösök, rétek és kaszálók vízigénye csak néhány példa a sok közül. A szabályozásokat követően azonban radikálisan átalakult kapcsolatunk a folyókkal. Romlottak az adottságok, de új lehetőségek is megjelentek:

teret kapott az ivóvízszolgáltatás a rekreációs és szabadidős tevékenységek és az ökoturizmus.

Ha azonban a folyók állapota tovább romlik, és elvesznek a természetes partszakaszok, holtágak és mellékágak, akkor az emberek számára nyújtott előnyök is eltűnnek.

A vizesélőhelyek hiánya nagyban megnöveli a társadalom sérülékenységét a szélsőséges természeti hatásokkal szemben.

A folyók vize ma már a mellékágakba és holtágakba is egyre ritkábban jut el. Ahová pedig nem ér el a folyók vize, egyre több gondot okoz a csökkenő talajvízszint, a szárazabbá és melegebbé váló időjárás, a vízhiány és az aszály.

A folyók szabályozása miatt alig 200 éve zajló drámai változásokkal még a bámulatos alkalmazkodó képességű folyók és vizesélőhelyek sem tudták tartani a lépést. Helyreállításuk az emberek előtt álló feladat.

A vízfolyásokat számos olyan fejlesztés fenyegeti, mely állapotuk romlását eredményezi.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy ezt megakadályozzuk?

Amellett, hogy egyéni vízhasználatunkra odafigyelünk, aktív állampolgárként szót emelhetünk a vizesélőhelyeket károsító tevékenységek ellen - legyen szó vízszennyezésről, a vizek lecsapolásáról vagy a vízparti élőhelyek tönkretételével járó munkálatokról.

Európában több helyen terveznek például vízerőműveket építeni - többek között a Dráván Horvátországban, valamint a Murán Szlovéniában -, ami visszafordíthatatlan károkat okozna a folyók és árterük gazdag élővilágában.

Bár a vízenergiát természeti adottsága alapján megújuló energiaforrásnak tekintik, de sok káros hatása van a folyókra, ezért megújuló jellege ellenére a természetromboló energiaforrások egyike.

Forrás: Kisoroszi Hírmondó, http://wwf.hu