„A nemzet csak akkor remélhet jobb jövőt, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért” – idézte II. János Pál pápa szavait Molnár Csaba polgármester, 2018. augusztus 20-án megtartott ünnepségen, Kisorosziban. Valamennyien sokszor tévedünk, és gyakran talán nem is ismerjük fel a hibáinkat, de amíg a többséget a jobbító szándék vezeti, addig nincs okunk aggodalomra a jövőt illetően, mondta beszédében a polgármester.  

Molnár Csaba Kisoroszi polgármestere

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplők!

Az évek, sőt évszázadok során, sok néven ünnepeltük augusztus 20-át. A teljesség igénye nélkül: volt Szent István ünnepe, új kenyér ünnepe, az Alkotmány ünnepe, jelenleg pedig Magyarország hivatalos állami ünnepe az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékére. István király uralkodása idején augusztus 15-ét Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, erre a napra hívta össze Székesfehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén ezen a napon ajánlotta föl az országot Szűz Máriának, majd 1038-ban ezen a napon halt meg. Szent László közbenjárására 1083.augusztus 20-án avatták szentté István királyt. Ez a nap egyik legrégebbi magyar ünnepnap, Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam 1000 éves folytonosságának emléknapja. A keresztény magyar állam megalapításával biztosította a magyarok túlélését a Kárpát-medencében, ő alapozta meg a szilárd és erős Magyarországot.

István az egész Kárpát-medencére kiterjedő ország ura lett. Az általa kiépített erős központi királyi hatalom az egész Árpád korban uralkodói mintaként szolgált. Törvényeit két törvénykönyvbe foglalta, a harmadik - azaz a Szent István király intelmei Imre herceghez - valójában királytükör, melyben István egy jó király teendőit foglalta össze fia számára. Az országban megalapozta a vármegye rendszert, a vármegyék az ispán igazgatása alatt álltak, központjuk egy-egy vár volt. Egyházmegyéket, köztük Esztergomban és Kalocsán érsekséget, valamint országszerte püspökségeket alapított. Elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot és közösen tartsák el a papot. Kötelezővé tette a misére járást vasárnaponként. Törvényei a kereszténység megerősítésére szolgáltak.

Nagyon fontos, hogy nem a keleti, bizánci kereszténységet vette föl, mert ez megszüntette volna politikai függetlenségünket, és nem a német-római császártól fogadta el a koronát, ami szintén a függetlenség csorbulását és politikai hűségesküt jelentett volna. Hanem II. Szilveszter pápától vette át a szent koronát és vele együtt az apostoli felhatalmazást. Szabadon építette ki a magyar egyház szervezetét, szabadon rendelkezett a pénzkibocsátás és az adókivetés jogával, szabadon rendelkezett az ország erőforrás tartalékaival, vagyis egy önálló, szuverén államot teremtett.

 Szent István királyunk államalapító tevékenységének sokféle üzenete van, és ezek évről évre elhangzanak különböző értelmezésekben ezen a napon szerte az országban. Talán az egyik legfontosabb gondolata a következő volt:

„minden ember azonos állapotban születik, semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csak a gőg és a gyűlölség.”

Tevékenységének egy fontos tényezőjét emelném ki: a meg nem alkuvó munkát, az ország jelenéért és jövőjéért történő szüntelen küzdelmet. Kijelölte az irányt, hitt benne, követte és elérte. Ez nem volt más, mint a kereszténység felvétele, a keresztény európai gondolkodás kialakítása. Nem volt könnyű feladat, találkozott belső és külső ellenállással, testvérháborúval is, de mégsem adta fel.

Fontos megemlíteni azt a sok millió magyar embert, akik az évszázadok során igyekeztek a saját hitük, elveik és elképzeléseik szerint jobbá és jobbá tenni saját környezetüket, a saját életüket, és közben talán észre sem vették, hogy az ország ügyét is viszik előre. Ezzel közösen szülőhazájukat, Magyarországot építették.

Az államalapítás, a kereszténység felvétele elengedhetetlen volt népünk fennmaradása szempontjából, fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, de úgy gondolom, ugyanilyen fontos és lényeges államunk szempontjából a sok apró személyes hozzájárulás, ami valóban állammá teszi ezt az országot.

A magunk mögött hagyott több mint ezer esztendő is azt példázza, hogy mi magyarok „annyi balszerencse közt és oly sok viszály után” is mindig képesek voltunk megőrizni jövőbe vetett hitünket, alkotókedvünket, életszeretetünket. Megőrizni azt a képességünket, hogy lelkünket felemelve, akár a semmiből is újra alapítsuk államunkat. Amikor tehát első királyunk műve előtt fejet hajtunk, nem csupán Szent István történelmi tettére emlékezünk, hanem mindazokra is, akik az elmúlt ezer esztendőben, dacolva a túlerővel, az elődök dicső példáiból erőt merítve, a fájdalmas veszteségek ellenére, reménytelennek tűnő helyzetekben is újjá alapították a magyar államot. Elég, ha a tatárjárásra, a török dúlásra, az 1848-as szabadságharcunkra vagy az 1867-es kiegyezésünkre gondolunk.

A XX. századba lépve is többször kellet újraalapítanunk államunkat. A második világháború vesztesége borzasztó volt, Trianon pedig egy mai napig elevenen égő fájdalom. 1956 októberében, amikor a „felszabadítók” megszállókká lettek, ismét felemeltük a lelkünket.

Világraszóló erővel megfogalmaztuk a szabad és önálló európai magyar állam igényét és vágyát. Így váltunk a világ szemében politikai nemzetből a szabadság nemzetévé, melynek következtében 1990-ben ismét újjá alkottuk államunkat.

Mi történelmünk üzenete a ma emberének? Széchenyi István szavaival: „A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.” Vagyis ma is mi mindannyian vagyunk a fontosak, mindannyian, akik szóval és tettel, hatással vagy munkával egyre jobbá és jobbá igyekszünk tenni ezt az országot. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kisorosziak!

„A nemzet csak akkor remélhet jobb jövőt, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért” –mondta II. János Pál pápa. Valamennyien sokszor tévedünk, és gyakran talán nem is ismerjük fel a hibáinkat, de amíg a többséget a jobbító szándék vezeti, addig nincs okunk aggodalomra a jövőt illetően.

Az államalapítás célja az volt, hogy mindannyian, még ha néha bizonyos kérdésekben széthúzva is, de megkapjuk a kellő kereteket ahhoz, hogy itt éljünk és dolgozhassunk.

Rajtunk múlik, hogy a magyar állam XXI. századi építménye milyen otthonunk lesz. Rajtunk, mindannyiunkon. Ezért nem elég büszkének lennünk elődeinkre, nem elég fejet hajtani az ő teljesítményük előtt. Történelmünk nagyon fontos időszakát éljük. Államunk, az országunk, a hazánk védelme mindennél fontosabb. Biztos vagyok abban, hogy azok a nemzetek lesznek a XXI. század nyertesei, akik képesek megvédeni saját országukat, a kor technikai vívmányait megfelelően szolgálatba tudják állítani, biztos és megbízható jövőt tudnak teremteni állampolgáraiknak.

Befejezésül Áder János köztársasági elnök úr gondolatait idézném:

„Mi magyarok pedig a vérünkben hordozzuk a tudást, ezer év óta kellő tapasztalattal rendelkezünk, hogyha a lélek emelkedik, csakugyan vele emelkedik minden. Emeljük hát fel lelkünket mi is, kezdetnek elég lesz, ha oda emeljük, ahová az van írva: „a haza minden előtt”!

 Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Kisoroszi Online