Kisoroszi polgármestere, 2018. december 22-én, karácsonykor  mondott ünnepi beszédében kifejtette, hogy fontos tudnunk, hogy a pénz nem érték, hanem fizető eszköz. Amik körülveszik az embert, azok tárgyak. Amit magunkban hordozunk, azok az értékek. Molnár Csaba kifejtette, hogy a családalapítás, a gyermeknevelés a társadalom továbbélésének lényegi eleme.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt kérem Önöktől, így karácsonykor, álljunk meg egy pillanatra – égnek a gyertyák, nézzünk a fényükbe – tekintsünk magunkba, végezzünk önvizsgálatot, és keressük meg emberségünket. Figyeljék meg karácsony este nagy-nagy csend van a világban. A világ érzi, hogy nagy dolog történt, illetve történik, mondhatnám még a rosszak is lesütik szemüket. A gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá válik a szeretet ereje.

Szeretni annyi, mint megtenni a jót és kerülni a rosszat. A tevékenység pedig az értelem, az érzelem és az akarat egységéből fakad. Legalapvetőbb értelmi tevékenység különbségtétel jó és rossz között. Az értékrendet szükséges kristálytisztán meghatározni.

Fontos tudnunk például azt, hogy a pénz nem érték, hanem fizető eszköz.Amik körülveszik az  embert, azok tárgyak. Amit magunkban hordozunk, azok az értékek.

Felelősségteljesen, helyesen dönteni értelemmel és akarattal kell. Akarni kell a jót és ezt a jót helyesen, jól kell akarni. Igazsággal, megtisztult lélekkel, ahogy a Mester tanította: a világban egyedül a szeretet végtelen, mert a szeretet maga a jó Isten, minden más véges. Ezért ne féljenek attól, hogy ha az Isten keresztülhúzza a terveiket, csak az Önökét húzza keresztül, a sajátját nem.

A templombajárók ismerik Pál apostol első levelét a Korintusiakhoz, melyben a szeretet himnuszát olvashatjuk. Engedjék meg, hogy én most egy ismeretlen szerző karácsonyi gondolatait osszam meg önökkel:

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket zengek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A videójátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. De a szeretet ajándéka megmarad. A szeretet soha el nem múlik.

Minden alkalommal kérem Önöket, gondoljunk, emlékezzünk azokra, akik már nem lehetnek velünk, akik már az égi karácsonyfa köré gyűlnek, de soha nem feledhetjük őket. Emlékükre karácsony este is égjen egy-egy gyertya.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Hamarosan lezárul a Magyarországon a Család Éve, érdemes még néhány gondolatot szentelnünk neki. Az emberről szóló valóságos kép megkívánja a család tiszteletét. Jézus Krisztus vállalta, hogy szegény családba születik, azt is mondhatnám, szinte hajléktalanként, hiszen sehol sem kapott szállást, végül egy istállóban kellett megszületnie. Vállalta, hogy olyan nép gyermekeként születik meg, amely nem független, hanem idegen elnyomás alatt áll. De családban akart megszületni.  Szilárd meggyőződésem, a társadalom számára is akkor tesszük a legnagyobb jót, ha jó családban neveljük fel gyermekeinket. Ehhez különleges személyes tartásra és erőre van szükség. Rendkívüli fontosságú az élet védelme, a társadalom fenntarthatósága érdekében minden gyerek megszületése fontos.

Goethe szavaival:„A gyerekek azok a kardok, amivel a jövő harcait meg lehet nyerni.”

Számtalan statisztika bizonyítja, hogy a gyermekek tanulmányi eredményeit, szociális beilleszkedését legfőképpen a családi háttér befolyásolja. A családalapítás, a gyermeknevelés a társadalom továbbélésének lényegi eleme.

Hogy szól a mindenki által ismert ima? „Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” Sajnos ma a kísértések világát éljük. Jól látható a különbség a mindennapok csábítása és a vallás tanítása között.

A társadalom eresztékei recsegnek ropognak, a túlzott egyéni szabadság szétzilálta a társadalom kötelékeit. Fogalmak tűntek el, mint: mértékletesség, takarékoskodás, szerénység, alázat…sorolhatnám tovább. A liberális gondolkodás azt erősíti, hogy hogyan legyen neked személyesen jobb.

Meggyőződésem, hogy személyesen is csak akkor tud jobbá válni a jövő, ha a család, a társadalom belső kötelékei megerősödnek.

Ehhez először is meg kell erősítenünk Istenbe vetett hitünket. Az már jól látható hogy az eredendő bűn a Istennel való szembefordulás volt. Két fontos dologtól távolodtunk el, az eredendő hit és a természettel való kapcsolat szakadt meg. Ettől beteg az ország, betegek az emberek, betegek a lelkek.

A közelmúltban egy ismerősömmel beszélgettem a társadalom általam érzékelt problémáiról. Azt mondja, hogy igen-igen, de ilyen a korszellem. Melyik korszellem? Az, amely védi a sivárságot, a kivagyiságot, az őszintétlenséget, a hülyeséget és az együgyűséget? Az a korszellem, amely védi mindenkin keresztülgázolva a pénzt, a bankokat? Véd minden kisegyházat, szektát, boszorkányt és boszorkánymestert? A korszellem védi a középszerűséget, a devianciát, a primitívséget, az ostobaságot, a testi és lelki restséget, a kulturálatlanságot, a szexuális eltévelyedéseket? Védi a hagyományok megtagadását, a haza és osztályárulást is? Hát ezzel a korszellemmel én soha nem akarok azonosulni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Magunkban kell elkezdeni a változást, a magunkban kezdett változás alapja a család megerősítése, a belső szeretet és tisztelet kialakítása. A kis közösségek megerősítése.

Szilárd meggyőződésem, hogy a társadalmat csak egy, az alapokból elinduló változás újíthatja meg, zökkentheti újra a helyes kerékvágásba. A jó Istenbe vetett hit és a tanítások fontos, nélkülözhetetlen segítségek. Hiszen a hit megkérdőjelezhetetlen, erős és egyedülálló.

Azt gondolom, abban talán egyetérthetünk, hogy mostanában új Isten nem születik.

Az egész társadalom újrakezdése olyan alapokon, evidenciákon múlik, hogy különbséget tudjunk tenni pl. a jó és a rossz, az igaz és a hamis között.

Higgyék el a betlehemi rongyos istálló a mi utolsó reményünk.

Áldott, békés karácsonyt és sikerekben gazdag, eredményes új évet kívánok mindenkinek.