A Dunán évtizedek óta nem végeztek fenntartási-karbantartási munkákat, nagy munka veszi kezdetét. A jelenlegi alacsony hajózható napok számát szeretnék megemelni, és a hajózást zökkenőmentesebbé tenni. Már idén megkezdődik a tervezés, hogyan lenne legcélszerűbb megszüntetni a szűkületeket és gázlókat. A folyók természetes állapotának megőrzéséért aggódó környezetvédők szerint viszont, veszélyben vannak a vizesélőhelyek.

 A Duna Kisoroszinál Fotó: Hegymegi Kiss Áron

A hajózás az egyik legolcsóbb közlekedési mód, feltéve, ha elég a vízmélység. A Budapest feletti Duna-szakasz a nemzetközi 6B osztályba, a főváros alatti pedig a 6C osztályba tartozik. A klímaváltozás következményeként ma már rég nem igazak a menetrend szerinti árvizek, a jól kalkulálható időszakok – mondta Somlóvári László. A hajóskapitány szerint kaotikus a Duna vízjárása, ezért is nagyon lényeges a folyó szabályozása.

A folyók természetes állapotának megőrzéséért aggódó környezetvédők szerint, viszont nagyon óvatosan kell minden folyamszabályozást végezni, nehogy veszélybe kerüljenek a vizesélőhelyek.

Kötél Pál, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság hajózási szakértője a Kossuth Rádió Napközben című műsorában elmondta, hogy a vízszintek süllyedése nemcsak Budapesten, hanem az ország több pontján is látható. Például

Győr térségében nagyjából másfél méterrel alacsonyabb a vízszint ugyanolyan hozamok mellett, mint a hatvanas években

– tette hozzá. A sekély részek még sekélyebbé váltak, mindez pedig negatív irányba befolyásolja a hajózást.

Megjegyezte, hogy

a felső szakaszon lévő duzzasztóművek megfogják a görgetett hordalékot, ami korábban lejjebb folyt a Dunán. Így aztán egy tendenciózus folyamat keretében a folyó kénytelen saját magát mélyíteni.

Kötél Pál szerint nehéz megjósolni, hogy mi ennek a folyamatnak a vége.

A szakember elmondta, hogy vannak olyan helyek, ahol hagyományos eljárással, kotrással elérhető, hogy a hajózhatóság javuljon, de a sziklás helyeken robbantani vagy vésni kell. Elmaradásban vagyunk, a 2000-es évek óta nem volt ilyen jellegű fenntartási munka a folyó hazai szakaszán – szögezte le.

Az elmúlt húsz év átlagát tekintve 67 százalék, tehát nagyjából nyolc és fél hónap az az időszak, amikor korlátozás nélkül hajózható a Duna. Hozzátette, a cél ezt az időszakot kitolni 300 napra, azaz 85-90 százalékra. Magyarország saját érdeke, hogy minél több árut lehessen egy környezetkímélőbb szállítási móddal mozgatni az ország területén.

Végül megjegyezte, hogy a 2,5 méteres vízmélységgel, amivel az Európai Unió is számol a magyar szakaszon, sokkal zökkenőmentesebb lenne a hajózás hazánkban.

Forrás: hirado.hu  MTI

A Duna a forrástól a torkolatig egykori ártereinek mintegy 68 százalékát elveszítette. A folyók és a vizesélőhelyek megmaradt területei az emberi tevékenység - például szúnyogirtás - miatt hazánkban is veszélyben vannak, melynek következtében már számos egykor gyakori faj nem található meg Magyarországon. A szúnyoglárvák és a kifejlett szúnyogok a vízi és szárazföldi ökoszisztémák nélkülözhetetlen elemei, teljes kiirtásuk ökológiai katasztrófát okozna. A szúnyoggyérítésnél használt vegyszerek nem szelektívek, azaz nem csak a szúnyogokra hatnak, hanem az összes rovarra és ezáltal az összes rovarfogyasztó állatfajra, gyakorlatilag a teljes táplálékláncra kihatással van. 

Kisoroszi legelő, árvízkor,  fotó: Hegymegi Kiss Áron

Kisorosziban, Benedek Károly alpolgármester irányításával - szakértők bevonásával - megkezdődött a biológiai szúnyoggyérítést előkészítő munka.

A vizesélőhelyek átmenetet képeznek a szárazföldi és a vízi élőhelyek között. Lehetnek folyóvizek és tavak partján lévő, állandóan vagy időszakosan vízzel borított területek, de a vízfolyásoktól és tavaktól távol lévő mocsaras, ingoványos területeket is ide soroljuk.

Kisoroszi, vizesélőhely, fotó: Hegymegi Kiss Áron

Kisoroszi  fotó: Hegymegi Kiss Áron

Hazánkban ezek számos formában fellelhetők: a lápok, mocsarak, folyók ártéri élőhelyei, sekély tavak, holtmedrek és a szikes tavak is ide tartoznak.

Az emberi tevékenység, például szúnyogirtás, gátépítés következtében a Föld vizesélőhelyeinek 87 százaléka elpusztult az utóbbi századokban, arányuk csak az elmúlt 40 évben 30 százalékkal lett kevesebb.

A vizesélőhelyeken élő fajok populációi világszerte megdöbbentő mértékben, 81 százalékkal csökkenetek.

A Duna a forrástól a torkolatig egykori ártereinek mintegy 68 százalékát elveszítette,

a Tisza hossza pedig alig kétharmadára rövidült.

A legújabb mérések szerint Magyarországon a vízfolyások és tavak csupán 12 százalékának megfelelő az ökológiai állapota. A hazai folyók természetes árterületei eredetileg az ország közel 23 százalékát érintették, mára ennek több mint 90 százaléka elpusztult. Emiatt számos ritka, ikonikus faj tűnt el.

A folyók és az őket kísérő hullámterek, valamint a vizesélőhelyek azonban nem csak az állatok és növények számára fontosak.

A folyószabályozások előtt a hazai lakosság hasznára is váltak: a horgászat és a halászat, az ártéri legeltetés, a gyümölcsösök, rétek és kaszálók vízigénye csak néhány példa a sok közül. A szabályozásokat követően azonban radikálisan átalakult kapcsolatunk a folyókkal. Romlottak az adottságok, de új lehetőségek is megjelentek:

teret kapott az ivóvízszolgáltatás a rekreációs és szabadidős tevékenységek és az ökoturizmus.

Ha azonban a folyók állapota tovább romlik, és elvesznek a természetes partszakaszok, holtágak és mellékágak, akkor az emberek számára nyújtott előnyök is eltűnnek.

A vizesélőhelyek hiánya nagyban megnöveli a társadalom sérülékenységét a szélsőséges természeti hatásokkal szemben.

A folyók vize ma már a mellékágakba és holtágakba is egyre ritkábban jut el. Ahová pedig nem ér el a folyók vize, egyre több gondot okoz a csökkenő talajvízszint, a szárazabbá és melegebbé váló időjárás, a vízhiány és az aszály.

A folyók szabályozása miatt alig 200 éve zajló drámai változásokkal még a bámulatos alkalmazkodó képességű folyók és vizesélőhelyek sem tudták tartani a lépést. Helyreállításuk az emberek előtt álló feladat.

A vízfolyásokat számos olyan fejlesztés fenyegeti, mely állapotuk romlását eredményezi.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy ezt megakadályozzuk?

Amellett, hogy egyéni vízhasználatunkra odafigyelünk, aktív állampolgárként szót emelhetünk a vizesélőhelyeket károsító tevékenységek ellen - legyen szó vízszennyezésről, a vizek lecsapolásáról vagy a vízparti élőhelyek tönkretételével járó munkálatokról.

Európában több helyen terveznek például vízerőműveket építeni - többek között a Dráván Horvátországban, valamint a Murán Szlovéniában -, ami visszafordíthatatlan károkat okozna a folyók és árterük gazdag élővilágában.

Bár a vízenergiát természeti adottsága alapján megújuló energiaforrásnak tekintik, de sok káros hatása van a folyókra, ezért megújuló jellege ellenére a természetromboló energiaforrások egyike.

Forrás: Kisoroszi Hírmondó, http://wwf.hu

A torkos csütörtök a hamvazószerda - 2018. február 14. - előtti csütörtök, valaha része volt a magyar népszokásoknak is. A közelgő nagyböjt előtt ezen a napon bőségesen lehet zsírban gazdag és egyben a farsangi időszakhoz kötődő ételeket enni.

Kisoroszi, Rácz Fogadó

A régi magyar népszokás szerint is a hamvazószerda előtti napon, azaz húshagyó kedden kellett elfogyasztani az utolsó húsételeket, ezt követően a háziasszonyok a főzőedényeket a szokásosnál is alaposabban mosták el, nehogy hús- vagy zsírmaradványok kerüljenek a hamvazószerdával kezdődő nagyböjt ételeibe. Meglepő tehát azt feltételezni, hogy a korábbi, a mainál sokkal szigorúbb katolikus szabályozás, a mainál jóval erősebben őrzött néphagyományok idején a torkos csütörtök hamvazószerda után lett volna. Ennek ellenére egyes magyar források és népi elnevezések (kisfarsang, csonka csütörtök, halottak húshagyata) azt a látszatot keltik, hogy hazánkban a régebbi időkben is a jelenleg használatos időpontban tarthatták meg, ennek megbízható tisztázása komolyabb kutatást igényelne. Az utóbb említett megközelítést olvashatjuk A Magyar Néprajzi Lexikonban, miszerint a hamvazószerdát követő második böjti napon, a böjtöt megszakítják, annak céljából, hogy a farsangi ünnepségek után megmaradt hús ételek elfogyasztásra kerüljenek. Elképzelhető, hogy ugyanaz az elnevezés két teljesen különböző indíttatású és eredetű szokást is takar, amelyek megtartása függhetett az adott terület többségi vallásfelekezetétől.

Forrás: Wikipédia