A Tahitótfaluról származó Füzes Ádám katolikus pap szerint kevesebb mohósággal kellene kizsákmányolnunk a világot, elhasználni a kőolajat, a vizet, a tiszta levegőt. Az atya úgy véli, Kisoroszi természeti értékei csodálatosak, a nyugati világban pedig már sok helyen kezd divat lenni a természet védelme. Füzes Ádám hangsúlyozta, hogy karácsonykor nyitottnak kell lenni arra, hogy Isten is megjelenhessen ünnepben. Isten nélkül ugyanis még inkább sérülékeny az ünnep és mi magunk is.

Dr. Füzes Ádám katolikus pap

– Ön gyakran megfordul Kisorosziban, miért látogat el a településre, mit szeret benne?

– A szomszéd településről, Tahitótfaluról származom, szüleim és a húgom családja ma is ott élnek. Gyerekkoromban sokat eveztünk, kirándultunk a szigetspiccre. Sajnos az utóbbi időben csak ritkán fordulok meg Kisorosziban, régebben gyakrabban kerékpároztam erre.  A Duna kettéágazása, a szigetcsúcs, a Visegrádi-hegység és a Börzsöny látványa, valamint a falu autentikus hangulata mindig megfogott. 

 – A Kisoroszi Online fontosnak tartja a természeti értékek és az épített örökség megőrzését. Milyennek ítéli meg a település épített és természeti értékeit? 

 –  Példaértékű, ahogyan a régi épületeket felújították, csodálatos természeti adottságok vannak a Szentendrei-sziget északi végén, nem véletlenül kedvelt kirándulóhely.

– Ferenc pápa a Vatikánban látogató Donald Trump amerikai elnöknek klímaváltozásról szóló Laudato Si  című első körlevelét adta ajándékba, melynek bevezetőjében Assisi Ferenc idézet olvasható: „Áldott légy, Uram, földanya-nővérünkért, ki fenntart és ellát minket, gyümölcsöket terem, színes virágokat és füvet”. Mi volt a szándéka ezzel? 

– Nem tudom, nem vagyok vatikanista.  

– A klímaváltozás egyik legborzasztóbb paradoxona, hogy az ártatlanokat – a legszegényebbeket és a még meg sem születetteket – érinti legsúlyosabban. Sokan úgy gondolják, hogy miért kellene bizonytalan jóslatok miatt föláldozni a kényelmünket olyan emberekért, akiket nem is ismerünk? Mi erről a véleménye? 

 – A fent idézett Laudato Si alapvetően erkölcsi jellegű tennivalónak tartja a teremtett világ megóvását, ez pedig önkorlátozással jár.

Kevesebb mohósággal kellene kizsákmányolnunk a világot, elhasználni a kőolajat, a vizet, a tiszta levegőt, kevesebbet kellene zajongani.

Sajnos erre azonban a mai nyugati civilizáció nem kész, illetve a tudat-befolyásolók, a reklámok, a divat és a kényelem mind az erkölcsi megfontolás nélküli világ felé vezetnek bennünket.

– Egyre többet hallunk és olvasunk arról, hogy globális problémáink (például a klímaváltozás) meghatározó módon erkölcsi jellegűek. Áder János a parlament előtt megtartott beszédében megemlítette, hogy a környezetvédelmet illetően a Föld szinte minden országára jellemző a politikai nemtörődömség, a kormányzati felelőtlenség”. Mi erről a véleménye, min kellene változtatni, hogy ez megváltozzon? 

– A politikához nem értek sajnos, de szerencsére sokan foglalkoznak már ezzel. Sajnos a közvetlen, rövid távú gazdasági és politikai érdek ezt sokszor felülírja.

 – „Ez a teremtő Isten elleni bűn kora! ” – mondta korábban XVI. Benedek pápa annak kapcsán, hogy az elmúlt évtizedekben gyakoribbak a természetellenesnek mondható tevékenységek. Ön szerint ez a tendencia megállíthatatlan vagy vannak-e esetleg biztató jelek? 

– Nem tudom, hogy megállítható-e, de annak örülök, hogy vannak jó gondolkodású emberek, csoportok, sőt, nyugaton már sok helyen kezd divatos lenni a természet  védelme, az önkorlátozó, tudatos fogyasztói magatartás, trendi a környezet szeretetet.

 –  Most advent van, készülődünk a karácsonyra, adventi koszorút azok is készítenek, akik nem vallásosak. Ez csak egy szokás, vagy van más jelentősége is?  

- A 19. században egy német evangélikus lelkész készítette az első adventi koszorút, és naponta mindig eggyel több gyertyát gyújtott rajta. Ennek egyszerűsített változata terjedt el aztán: vasárnaponként egy-egy gyertyával többet gyújtunk.

Az adventi koszorú otthonainkba varázsolja a várakozást, a meghittséget, főleg, ha a család este le tud mellé ülni egy kis időre.

A templomban persze nagy liturgikus műgonddal gyújtogatjuk a gyertyákat. Olyan kapocs a koszorú, amely se nem liturgikus, se nem profán. Paraliturgikus, amely összeköti otthonainkat templomainkkal.

 – Van jelentősége annak, hogyan néz ki az adventi koszorú? 

– Sok plébánián advent első vasárnapja előtti szombaton van közös koszorúkészítés. Én is voltam ilyenen, érdekes látni, ahogy mindenki a maga ízlése szerint készíti a koszorút. Vannak lényeglátó minimalisták és szertelenül örvendezők. Szép látni a sokféleséget.

 – Miért van négy gyertya az adventi koszorún? 

– A négy vasárnapot jelzi a négy gyertya. Minden vasárnap eggyel többet gyújtunk meg: ahogy megyünk bele a sötétségbe, az egyre hosszabb éjszakákba, úgy nő a fény a koszorún, végül pedig a karácsonyfa borítja fénybe a leghosszabb éjszakát.

 – Adventi naptárt sokan használnak, helyes, ha a naptárt nyitogató gyerekeket csokoládéval jutalmazzuk? 

– Nem tudom. Én mindig örültem neki. Érdemes tisztázni előtte, hogy a gyermek nem tett-e édességböjtre fogadalmat az advent elején, mert akkor nagy kiszúrás.

 – Ez az interjú karácsony előtt jelenik meg, hogyan kellene egy katolikus családnak várni az ünnepeket? Minek kellene prioritásnak lenni?  

– Talán a figyelmes szeretetnek, és nyitottnak lenni arra, hogy Isten is megjelenhessen benne. Isten nélkül még inkább sérülékeny az ünnep és mi magunk is.  

Az adventi előkészületekről részletesen a Magyar Kurír – ban olvashatnak  

 Györgyi János