„A magyarság történetében ősidőktől fogva kulcsszerepet játszott a ló és a lovaglás. A nomád pásztorélet, a hosszú vándorlások  és  a  honfoglalás  utáni  lovas  életmód  általánossá  tette  a  ló  sokoldalú  használatát.  Az  évszázadok során lovas nemzetté vált a magyar.” Csikós Katalin – www.lovasok.hu

Fotó forrás: Hasznos tanácsok tereplovagláshoz www.lovasok.hu

Ezen általánosnak mondható  vélekedés  újjáéledésének lehetünk tanúi az utóbbi évtizedekben, hiszen országszerte gombamód szaporodtak a lovardák és jelentek meg a lótartó tulajdonosok. Emiatt ha kirándulni vagy sétálni megyünk, egyre többször találkozhatunk tereplovasokkal vagy hátrahagyott nyomaikkal. Tereplovaglás közben a táj szépsége, a friss levegő, az erdők, gyepek nyugalma, a vadon élő állatok neszezése, a lovak és barátok társasága jó kikapcsolódást nyújt a lovasok számára.

Ha lovaglásra kijelölt utakon, ösvényeken közlekednek, azzal általában nem okoznak kárt az erdőkben és gyepekben.

Ezekről az ösvényekről letérve azonban ló és lovasa figyelmetlenségből, tudatlanságból, esetleg nemtörődömségből komoly károkat képes okozni a gyepek  és  az  erdők  sérülékeny  élővilágában.  Különösen érvényes ez a megállapítás a természeti értékben gazdag gyepek életközösségeire.

A károk alapvetően a lovak taposásából és a hátrahagyott ürülékből keletkeznek, ezek hatására ugyanis nem kívánatos folyamatok indulnak el.

Egy hátasló átlagos tömege 350-600 kg, amihez persze hozzá kell számolnunk a lovas tömegét is: ezt figyelembe véve érzékelhetjük, hogy milyen komoly hatás éri a gyepek környezetét és élőlényeit egy-egy elhaladó lovas nyomvonalán. Taposás áldozatává válhatnak többek között a pozsgás (pl. homoki varjúháj, rózsás kövirózsa), a párnás (pl. kövér daravirág, István király-szegfű, kései szegfű), a törpecserjés (pl.: napvirág) vagy a gumós, hagymagumós (pl.: homoki kikerics, tarka kosbor, mocsári kosbor) növények egyedei, hiszen ezek nem képesek regenerálódni, ha föld feletti részük megsemmisül. De veszélyt jelent ez a taposás a földfelszínen vagy közelében rejtőzködő (pl.: pannon gyík, magyar  futrinka)  vagy  lassabban  mozgó  (pl.  fűrészlábú szöcske, pompás nünüke) állatokra is.

Szélsőséges esetben rendkívül ritka, kis egyedszámú növények vagy állatok akár ki is pusztulhatnak az adott területről.

Ez a taposási kár hatványozottan jelentkezik, ha a területet rendszeresen látogatják lovascsoportok vagy egyes lovasok. A sűrűn használt útvonalakon teljesen kitaposott csapások keletkeznek a gyepben, mellettük pedig idővel újabbak jelennek meg,mert a lovasok szeretnek egymás mellett lovagolva beszélgetni. Domb- és hegyoldalakon problémát okoz a lovak taposásától fellazított talaj eróziója, amelynek következménye lehet az érintett élőhelyek pusztulása. A másik komoly probléma az ürülék hátrahagyása. Ezzel sok meg nem emésztett, az adott területen korábban nem növő növény magja is bekerül a talajba, s ez a trágyából származó többlettápanyaggal (pl. nitrogénnel) kiszorítja az őshonos, ritka fajokat. Így egész életközösség tűnhet el vagy változhat  meg  kedvelt  kirándulóhelyeinken.  Az  ürüléken kívül gyomosodást indítanak el a patákon behurcolt, gyomjellegű növényfajok is. Érdemes még megjegyezni, hogy a kedvelt területeken a lovasok levágják a zavaró, belógó cserjék és fák ágait, valamint új ösvényeket alakítanak ki, a helyszín így csábítóvá válik  mások  (pl.:  terepkerékpárosok  stb.)  számára,  akik tovább tapossák, teszik tönkre az élőhelyeke.

A károkozások nagy része elkerülhető lenne bizonyos alapvető szabályok betartásával:

• Tájékozódjunk, hogy az útvonalunk érint-e védett vagy fokozottan védett területet és ha igen, mely értékeire kell különös figyelmet fordítani (Erről minden Nemzeti Park   Igazgatóság   szívesen   ad   felvilágosítást)!
• Bizonyos gyeptípusokon (pl. sziklagyepek, láprétek, nyílt és zárt homoki gyepek, stb.) ne hagyjuk el a kijelölt ösvényt
• Készüljünk fel arra, hogy az érzékeny területeken ne hagyjunk hátra ürülék

Forrás: Duna-Ipoly Nemzeti Park "Cincér Hírlevél"

Melegrekordok Magyarországon a megfigyelőállomásokon mért maximum hőmérsékletek 1901-2015 között.

Tiszavirágok (Palingenia longicauda) párzása zajlik a Tiszán, Nagykörű közelében. A legnagyobb termetű kérészfajunk a tiszavirág, természetvédelmi értéke egyedenként tízezer forint. A kérész napjainkra csak a Tiszán, illetve egy-két mellékfolyóján - főként a Kőrösön - lelhető fel. A dunavirág (Ephoron virgo) a kérészek rendjébe tartozó rovar, akárcsak az ismertebb tiszavirág, amelynél azonban jóval kisebb méretű, mintegy három centiméteres. Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 forint.

Tiszavirágok (Palingenia longicauda) násztánca a Tiszán, Nagykörű közelében 2017. június 18-án. MTI Fotó: Bugány János

A dunavirág csak tiszta, oxigéndús vízben tud kifejlődni, emiatt a Dunán mintegy negyven évig nem rajzottak a vízszennyezés miatt, egészen 2012-ig, amikor újra tömegesen jelentek meg. Augusztus végén, szeptemberben rajzanak, este fél kilenc és tíz óra között, hagyományosan a folyóról visszaverődő fényt követve. Nem szokatlan egy helyen a 10-11 rajzás sem, míg a tiszavirág kétszer-háromszor rajzik. A nőstények a folyó sodrásával ellentétes irányban úgynevezett „kompenzációs repülést” hajtanak végre, végkimerülésig repülnek, majd a folyóba petéznek és elpusztulnak. A hímek a párzás után a felszínen pusztulnak el. A fényszennyezés a dunavirág millióinak petézés előtti pusztulását okozza, mivel a mesterséges fények a repülő nőstényeket magukhoz vonzzák, így azok a parton pusztulnak el.

forrás: MTI, wikipedia

Visszafordíthatatlan éghajlatváltozások lehetnek 20 év alatt egy felmérés szerint, az egyetlen megoldás a párizsi klímaegyezmény betartása lenne, amelyből azonban az Egyesült Államok nemrég kilépett - hangzott el az M1 aktuális csatorna adásában. 2017. június 19-én, hétfőn.

Juhász Árpád  fotó forrás: facebook.com/arpad.juhasz.

Juhász Árpád geológus a műsorban reálisnak nevezte a British Petrol olajipari vállalat felmérésében megfogalmazott aggályokat. Rámutatott arra, hogy a világ gazdasága nő és ezen belül olyan meghatározó lakosságú országok, mint Kína vagy India óriási tempóban fejlődnek. Az ipari fejlődéssel együtt óhatatlanul együtt jár a nagyobb energia-felhasználás, a tudós szerint a kérdés az, hogy ezen belül húsz év alatt milyen trendek várhatók. Hozzátette: az látszik, hogy a fosszilis energiahordozók aránya ugyan valamelyest csökken, de abszolút értékben mégis növekedés tapasztalható.

Juhász Árpád szerint ez azt jelenti, hogy 2035-ben is rengeteg kőolajat fogunk fogyasztani, a földgáz-felhasználás is növekvőben van, ehhez hozzájárul az Egyesült Államokban a palagáz termelése, ugyanakkor az atomerőművek stagnálni fognak, az alternatív energiaforrásoknak, azon belül is a megújuló energiaforrásoknak pedig szerények kilátásai.

Kiemelte, hogy ki kellene használni a nap-, a szél-, a víz- és a bioenergiát, de ezek a világban "csigalassúsággal nőnek" még olyan országokban is, amelyek korábban ezek arányának növelését tűzték ki célul.

Juhász Árpád magyarázatként hozzáfűzte: a világgazdaságot befolyásoló multik néhány évtizedig még abban érdekeltek, hogy a hagyományos energiaforrásokat kihasználják, azokból termeljenek profitot. megjegyezte: ha ezek a cégek úgy látnák, hogy a nagy pénz az alternatív energiaforrásokban van, akkor arra fordulnának.

A geológus felhívta a figyelmet arra, hogy

nem egy pillanat alatt következik be a klímakatasztrófa, "ezek alattomos, lassú, de éppen ezért még veszélyesebb folyamatok", amelyeknek vannak jelenségei, például a hurrikánok gyarapodása, a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék.

Juhász Árpád szerint a lényeg a trend, amely egy bizonyos idő után már nem fordítható vissza. Hozzátette, hogy ha csökkentenénk is a szén-dioxid-kibocsátást - ami nem történik meg -, akkor is hosszú idő kellene ahhoz, hogy a légkörben az egyensúly helyreálljon.

MTI