„A magyarság történetében ősidőktől fogva kulcsszerepet játszott a ló és a lovaglás. A nomád pásztorélet, a hosszú vándorlások és a honfoglalás utáni lovas életmód általánossá tette a ló sokoldalú használatát. Az évszázadok során lovas nemzetté vált a magyar.” Csikós Katalin – www.lovasok.hu
Fotó forrás: Hasznos tanácsok tereplovagláshoz www.lovasok.hu
Ezen általánosnak mondható vélekedés újjáéledésének lehetünk tanúi az utóbbi évtizedekben, hiszen országszerte gombamód szaporodtak a lovardák és jelentek meg a lótartó tulajdonosok. Emiatt ha kirándulni vagy sétálni megyünk, egyre többször találkozhatunk tereplovasokkal vagy hátrahagyott nyomaikkal. Tereplovaglás közben a táj szépsége, a friss levegő, az erdők, gyepek nyugalma, a vadon élő állatok neszezése, a lovak és barátok társasága jó kikapcsolódást nyújt a lovasok számára.
Ha lovaglásra kijelölt utakon, ösvényeken közlekednek, azzal általában nem okoznak kárt az erdőkben és gyepekben.
Ezekről az ösvényekről letérve azonban ló és lovasa figyelmetlenségből, tudatlanságból, esetleg nemtörődömségből komoly károkat képes okozni a gyepek és az erdők sérülékeny élővilágában. Különösen érvényes ez a megállapítás a természeti értékben gazdag gyepek életközösségeire.
A károk alapvetően a lovak taposásából és a hátrahagyott ürülékből keletkeznek, ezek hatására ugyanis nem kívánatos folyamatok indulnak el.
Egy hátasló átlagos tömege 350-600 kg, amihez persze hozzá kell számolnunk a lovas tömegét is: ezt figyelembe véve érzékelhetjük, hogy milyen komoly hatás éri a gyepek környezetét és élőlényeit egy-egy elhaladó lovas nyomvonalán. Taposás áldozatává válhatnak többek között a pozsgás (pl. homoki varjúháj, rózsás kövirózsa), a párnás (pl. kövér daravirág, István király-szegfű, kései szegfű), a törpecserjés (pl.: napvirág) vagy a gumós, hagymagumós (pl.: homoki kikerics, tarka kosbor, mocsári kosbor) növények egyedei, hiszen ezek nem képesek regenerálódni, ha föld feletti részük megsemmisül. De veszélyt jelent ez a taposás a földfelszínen vagy közelében rejtőzködő (pl.: pannon gyík, magyar futrinka) vagy lassabban mozgó (pl. fűrészlábú szöcske, pompás nünüke) állatokra is.
Szélsőséges esetben rendkívül ritka, kis egyedszámú növények vagy állatok akár ki is pusztulhatnak az adott területről.
Ez a taposási kár hatványozottan jelentkezik, ha a területet rendszeresen látogatják lovascsoportok vagy egyes lovasok. A sűrűn használt útvonalakon teljesen kitaposott csapások keletkeznek a gyepben, mellettük pedig idővel újabbak jelennek meg,mert a lovasok szeretnek egymás mellett lovagolva beszélgetni. Domb- és hegyoldalakon problémát okoz a lovak taposásától fellazított talaj eróziója, amelynek következménye lehet az érintett élőhelyek pusztulása. A másik komoly probléma az ürülék hátrahagyása. Ezzel sok meg nem emésztett, az adott területen korábban nem növő növény magja is bekerül a talajba, s ez a trágyából származó többlettápanyaggal (pl. nitrogénnel) kiszorítja az őshonos, ritka fajokat. Így egész életközösség tűnhet el vagy változhat meg kedvelt kirándulóhelyeinken. Az ürüléken kívül gyomosodást indítanak el a patákon behurcolt, gyomjellegű növényfajok is. Érdemes még megjegyezni, hogy a kedvelt területeken a lovasok levágják a zavaró, belógó cserjék és fák ágait, valamint új ösvényeket alakítanak ki, a helyszín így csábítóvá válik mások (pl.: terepkerékpárosok stb.) számára, akik tovább tapossák, teszik tönkre az élőhelyeke.
A károkozások nagy része elkerülhető lenne bizonyos alapvető szabályok betartásával:
- Tájékozódjunk, hogy az útvonalunk érint-e védett vagy fokozottan védett területet és ha igen, mely értékeire kell különös figyelmet fordítani (Erről minden Nemzeti Park Igazgatóság szívesen ad felvilágosítást)!
- Bizonyos gyeptípusokon (pl. sziklagyepek, láprétek, nyílt és zárt homoki gyepek, stb.) ne hagyjuk el a kijelölt ösvényt
- Készüljünk fel arra, hogy az érzékeny területeken ne hagyjunk hátra ürülék
