Sebastião Salgado jelenünk nagy látnoka. Közel ötvenéves munkásságát végigtekintve kevés azt mondani, hogy egy jó fotós. Olyan, mintha fényképein az emberiség lelkiismeretét jelenítené meg. Kiállítása szeptember 6. és november 12. között a Műcsarnokban látható.Sebastião Salgado Genezis című kiállítása a bolygó felfedezéséről szól, abban az állapotában, ahogyan létrejött és kialakult, és ahogyan a modern életmód felgyorsulását megelőzően évezredekig létezett. A  kiállítás arról tanúskodik, hogy a bolygónk még mindig olyan hatalmas és távoli területeket rejt magában, ahol a természet az úr, a maga csendes és érintetlen szépségében.

 Fotó:Sebastião Salgado

Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita, Bán András, a Műcsarnok vezető kurátora társaságában megtekinti Sebastiao Salgado brazil fotóművész Genesis című kiállítását a Műcsarnokban 2017. október 18-án MTI Fotó: Kovács Tamás .

Egy szerencsés véletlen folytán, 1970-ben egy szép napon a 26 éves Sebastião Salgado életében először fogott a kezébe fényképezőgépet. Amikor belepillantott a keresőbe, megvilágosodása támadt: élete egy pillanat alatt értelmet nyert. Attól a naptól fogva – bár sokévi kemény munka árán jutott el oda, hogy fotósként keresse a kenyerét – a fényképezőgép lett a világgal való kapcsolatának az eszköze. Salgado, aki „mindig is jobban szerette a fekete-fehér felvételek chiaroscuro palettáját”, a pályája elején még készített színes felvételeket, de később teljesen felhagyott vele.

Sebastião Salgado egy brazíliai farmon nőtt fel: innen ered a természet iránt érzett szeretete és tisztelete. Rendkívül érzékennyé vált az emberiség gyakran végzetes társadalmi-gazdasági jelenségeivel szemben.

Pályája során készült megszámlálhatatlan műve közül három hosszútávú projektet lehetne kiemelni: a Workers (Munkások, 1993) című albumot, amely a kétkezi munkások eltűnőben levő életmódját dokumentálja világszerte; a Migrations (Migrációk, 2000) című kötetét, amely az éhség, a természeti katasztrófák, a környezetkárosodás és a demográfiai nyomás elől elmenekülő tömegek előtt tiszteleg; valamint legújabb munkáját,a Genezist, amely a modern társadalom hatásaitól még mentes hegyek, sivatagok, óceánok, állatok és népek – a még érintetlen bolygó tájainak és élővilágának – felfedezését célul kitűző nyolcéves expedíció eredményeiről számol be.

„Bolygónk mintegy 46% százaléka még mindig pontosan olyan, mint a teremtés idején,” emlékeztet Salgado. Meg kell óvnunk azt, ami fennmaradt.”

A Genezis projekt, valamint a Salgado által alapított Instituto Terra elkötelezett abban, hogy bemutassa a bolygónk szépségét, s hogy visszafordítva a károsodást megőrizzük a jövő nemzedékei számára.
A több mint harminc – gyalog, könnyű légi járművel, tengerjáró hajón, kenuval és még hőlégballonnal is, szélsőségesen hidegben és melegben, gyakran veszélyes körülmények között megtett – út során készült lélegzetelállítóan gyönyörű felvételein Salgado a természetet, az állatvilágot és az őslakos népeket mutatja be. A virtuóz Ansel Adams műveivel vetélkedő monokróm fényképezésben rendkívül jártas

Salgado új dimenziót ad a fekete-fehér fotózásnak. Műveiben a tónusok vibrálása, valamint a fény és az árnyék kontrasztjai a régi nagy mestereket, például Rembrandtot és Georges de La Tourt idézik.

Mit láthatunk a Genezisben?

A Galápagos-szigetek állatfajait és vulkánjait; pingvint, oroszlánfókát, kormoránt; az Antarktika és a dél-Atlanti-óceán bálnáit; brazil aligátort és jaguárt; afrikai oroszlánt, leopárdot és elefántot; az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset; Nyugat-Pápuán élő kőkorszaki korowai népet; a szudáni nomád szarvasmarhatartó dinka törzset; a sarkkörön élő nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat; a Szumátrától nyugatra fekvő szigeteken élő őserdei mentawai közösséget; az Antarktisz jéghegyeit; Közép-Afrika vulkánjait és a Kamcsatka-félszigetet; a Szahara sivatagot; az Amazonas mellékfolyóit, a Negrót és a Juruát; a Grand Canyon szurdokait; Alaszka gleccsereit, és még sok mást. Miután annyi időt, energiát és szenvedélyt szentelt a Genezisnek, Salgado úgy szokta mondani, hogy ez „a bolygónak írt szerelmes levelem.”
A kiállítás öt földrajzi területre tagolódik: menedékek, déli földterületek, Afrika, Amazonia és Pantanal, valamint északi terek. A felvételek együttesen mozaikot alkotnak, amelyben érintetlen nagyságában csodálhatjuk meg a természetet.

A fényképeken keresztül Salgado törékeny bolygónk előtt tiszteleg, amelynek megvédése mindannyiunk feladata.

Forrás: MTI, Műcsarnok

Eredményesen zárult a Magyarország második legnagyobb aktív katonai lőterén, a táborfalvai gyakorlótéren hat éven át tartó élőhely-rehabilitáció, amelynek részeként a természetvédők és a Honvédelmi Minisztérium közösen igyekeztek megóvni a veszélyeztetett rákosi viperának is otthont adó Turjánvidéket - közölte a WWF Magyarország a keddi projektzáró sajtóeseményt követően. Az élőhely-rehabilitációs munkáról további részleteket talál a www.turjanvidek.hu weboldalon.

A közlemény szerint a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér 1876 óta a hadsereg kiképzőhelyszíne. A Turjánvidéknek ezen a látogatók és az intenzív mezőgazdaság elől elzárt részén nagy, egybefüggő területen maradhattak fenn az Alföldre egykor jellemző, mára viszont az ember tájátalakító tevékenysége miatt már eltűnt élőhelyek, több mint 300 védett fajjal.

Mint írják, a 7300 hektáros Natura 2000 hálózathoz tartozó területrész mélyen fekvő, északi felén éger-kőris láperdők, zsombékosok, láprétek alakultak ki. Ez a vizes, néhol süppedékes, nehezen járható növényzet a "turjános", amelyről az egész vidék a nevét kapta. A déli, szárazabb részen homokpuszta gyepek, borókás-nyárasok, pusztai tölgyes foltok fordulnak elő, sok értékes növény- és állatfajnak - köztük az óriás útifűnek, a szarvasbangónak, a bütyköshátú ormányosbogárnak, a magyar futrinkának, a túzoknak és az ürgének - nyújtva menedéket.

A Turjánvidék ma komoly veszélyeknek van kitéve. A kevesebb, kiszámíthatatlan eloszlású csapadék és a vízelvezetés miatt az élőhelyek kiszáradnak, az özönnövények - például a selyemkóró, az akác vagy a bálványfa - pedig szinte megállíthatatlanul terjednek, és olyan őshonos fajokat szorítanak ki, mint a homoki nőszirom és a fekete kökörcsin. Ezen a területen él a mára a kihalás szélére került, így Európa egyik legveszélyeztetettebb hüllőjének számító rákosi vipera is, amelyet a mezőgazdálkodási tevékenység és a gyűjtők tizedeltek meg.

Az Európai Unió támogatásával, a LIFE+ projekt keretein belül 2011-ben kezdődött meg a terület helyreállítása, az ismert veszélyeztető tényezők felszámolása. Az agresszíven terjedő özönnövényektől 1200 hektárnyi homoki gyepet tisztítottak meg, amelyekre visszatérhettek a ritka, védett fajok. A vízhiány enyhítésére a lehulló csapadék megtartását segítő vízügyi műtárgyak épültek a területet behálózó csatornákra. A nedves rétek nagy részén pedig kaszálás helyett ma ismét szarvasmarhák legelnek, így a változatos gyep megfelelő búvóhelyet biztosít a rákosi vipera részére, valamint a fő táplálékát jelentő rovarok - sáskák, tücskök, szöcskék - számára.

Létrehoztak egy olyan zónatérképet is, amely megjelöli, hogy az egyes időszakokban és helyszíneken milyen katonai tevékenység végezhető, így például a fiókanevelési időszakban bizonyos részeken szigorú szabályokat vezettek be a madarak zavartalan fészkelése érdekében.

A projekt vezetője a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság volt, partnerei a Honvédelmi Minisztérium Védelemgazdasági Hivatala, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. és a WWF Magyarország - olvasható a közleményben.

Forrás:Magyar Média Mecenatúra, MTI, WWF Magyarország

Soha korábban nem voltak olyan jók a szlovák-magyar kapcsolatok, mint most, az új Duna-híd pedig jelképe lehet annak, hogy a kapcsolatok jobbá tételét mindkét fél komolyan veszi - jelentette ki Robert Fico, szlovák kormányfő a Komáromot a felvidéki Révkomárommal összekötő új Duna-híd építésének megkezdése alkalmából rendezett ünnepségen Komáromban kedden.

Az új komáromi Duna-híd legyen annak a jelképe, hogy mi megvédjük Európa külső határait és továbbra is nyitva tartjuk a belső határokat - mondta Orbán Viktor miniszterelnök

Orbán Viktor miniszterelnök (elöl) és Robert Fico szlovák kormányfő az új komáromi Duna-híd alapkőletételi ünnepségén MTI Fotó: Máthé Zoltán

A szlovák kormányfő Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján felidézte, hogy a jelenlegi híd még az Osztrák-Magyar monarchia idejében épült, és bízott benne, hogy az új híd, amelyet most a magyarok és a szlovákok közösen felépítenek, legalább annyi ideig szolgál majd, mint az, amelynek a feladatait átveszi.

 Robert Fico hangsúlyozta, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok javulásáért jelentős részben Orbán Viktor magyar kormányfőt illeti a köszönet. Hozzátette: "azt szeretném, hogy ez az új híd jelképe legyen annak, hogy mennyire komolyan vesszük a szlovák-magyar kapcsolatok még jobbá tételét." Megjegyezte, ritkán látni, hogy politikusok tartják magukat a szavaikhoz, de ez a magyar és a szlovák kormányfők között az utóbbi években már hagyománnyá vált.

Az ünnepségen, amelyen bemutatták az új Duna-híd látványtervét is, Robert Fico azt is kijelentette: nem akar előre inni a medve bőrére, de hiszi, hogy a híd a tervezett időpontra elkészül.

Robert Fico szlovák kormányfő (b) beszédet mond, mellette Orbán Viktor miniszterelnök az új komáromi Duna-híd  látványterve előtt az alapkőletételi ünnepségen  MTI Fotó: Máthé Zoltán

Robert Fico több olyan közös álláspontot is megemlített, amelyekben szavai szerint mindkét kormányfő véleménye megingathatatlan. Európa jövőjét tekintve a külső határok védelmének alapfontosságúnak kell lennie, ugyanakkor a belső határok nyitottságával kapcsolatban tett ígéreteket nem szabad megszegni; a közös Európáról pedig közösen kell döntéseket hozni, úgy, hogy közben tiszteletben kell tartani az egyes tagállamok különlegességeit - sorolta.

Munkagépek dolgoznak az új komáromi Duna-hídhoz kapcsolódó, a várost elkerülő út építésén Komáromban MTI Fotó: Máthé Zoltán

MTI