„Több előnye van a vidéki életnek mint hátránya” –  mondta lapunknak Szily Boldizsár építészmérnök. Kisoroszi díszpolgára szerint a turisztikai fejlesztéseket úgy kell megvalósítani, hogy közben a település egész évben élhető maradjon. Kiemelte, hogy a ravatalozó tervezésénél fontos szempont volt a földi élet befejezésének vallásos megközelítése.

 Szily Boldizsár

– Ön évek óta él Kisorosziban, mit szeretett meg a faluban, mikor költözött ide?

– Kisgyerekkorom óta a Kisoroszihoz tartozó Duna-parton táboroztunk minden nyáron szüleimmel és testvéremmel. Édesapám 1973-ban vásárolt egy régi parasztházat a faluban, amit harminc évvel később felújítottunk. 2008-ban kijöttünk egy hétvégére, végül itt maradtunk, azóta itt élek családommal.

– Milyen egy fiatal - többgyerekes, családos - értelmiséginek Kisorosziban élni?

– Nagyon inspiráló a környezet, sok művész élt és él ma is a faluban. Az itt élő ember többet kap a falusi környezettől, mint amennyit elveszít a városi életből; a csönd, a jó levegő, a páratlan természeti környezet lényegesen fontosabb számomra, mint a városban megtalálható infrastrukturális előnyök. A helyi óvoda és az elemi iskola szintén mesébe illő. Az iskolaudvar határos a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal.

Olyasmit szívhatnak magukba itt a gyerekek, ami, reményeim szerint, egy életre meghatározza a természethez való viszonyukat.

Három évvel ezelőtt még itthon dolgoztam, ebben a szép környezetben, most bejárok Békásmegyeren lévő tervezőirodámba. Ez egy kényszerpálya, de a nagyobb beruházások megtervezését munkatársaimmal közösen kell elvégeznünk, fontos ez a szellemi műhely. Amikor hazafelé jövök a munkából, és megérkezem a gyönyörű – fasorral szegélyezett – kapura emlékeztető bekötőúton Kisorosziba, az megnyugtatja a  lelkemet. Bármely évszakban egyedi és különleges kapuja ez településünknek.

Már a hídon való átkelésnél úgy érzem, hogy hazaértem, kint hagyom a gondokat, problémákat.

– A tervezőirodája milyen projekteken dolgozik, amiért el kell hagynia szigetet?

– Több száz lakásos lakóparkokat, többfunkciós épületeket, irodákat tervezünk, de foghíjbeépítést is készítettünk Budapesten. Most egy szállodát kezdünk tervezni Budapest belvárosba.

– Kisorosziban ön katalizátora és - társadalmi munkában - tervezője az épített örökség megőrzése érdekében végzett felújításoknak. Hány épület lett felújítva az Ófalu program keretében?

– Az Ófalu területén belül szerencsére nagy számban maradtak meg hagyományos parasztházak, hála Istennek nem kerültek elbontásra. A klasszikus fésűs beépítésű házak a tömegformálást tekintve fennmaradtak, így csak a homlokzatokat és az ablakokat kellett visszaállítani eredeti szépségükbe. Nagyon jó adottságok vannak Kisorosziban, mert egy olyan településen, ahol „Kádár-kockákkal” (általában 10x10 méteres alapterületű sátortetős ház – a szerk.) van tele a falu, ott már nem lehet visszaállítani a hagyományos faluképet.

A támogatás az utcai homlokzat felújítására irányult, de gyakran kovásza lett az épület további felújításának.

Nem arról van szó Kisorosziban, hogy a homlokzatok elkészültek és mögöttük lakatlan, élettelen terek lennének. Nagyjából 60-65 épület készült el így.

– Milyen épített értéket kellene megőrizni még a faluban?

– Aki az Ófaluban, pályázni akart, annak a háza mind elkészült - egy-két kivételtől eltekintve. Aki nem akar pályázni, azt nem lehet kényszeríteni. Az önkormányzat tulajdonában lévő Ujváry Ignác műterem felújítása, kibővítése szerintem fontos volna. Ez nem kapcsolódik az Ófalu programhoz, hiszen ott a házak tulajdonosának és az önkormányzatnak közös erőfeszítése volt az épület eredeti állapotának visszaállítása.

– Az Ujváry Ignác műterem építészetileg milyen értéket képvisel?

– Ez az épület attól vált értékessé, hogy Ujváry Ignác festőművész alkotott benne. Maga az épület szerkezetileg labilis, sem formaképzése, sem anyaghasználata nem képvisel különös értéket. De mint

„Ujváry műterem” fontos és megóvandó helye Kisoroszinak.

Az utcára néző homlokzat természetesen más karakterű mint az épületet körülvevő falukép, de a műterem, mint funkció ezt kívánja.

– Mire lehetne használni az épületet felújítás után?

– Az épületnek több funkciója lehetne: az első részében egy emlékhely, kiállítás lehetne, a hátsó részében a helytörténeti múzeum kaphatna helyet, a kettő közötti nyitott tér pedig szabadtéri kulturális események színhelyéül szolgálhatna.

– A régi parasztházak felújítása, a kálváriadomb helyreállítása, a művelődési ház megépítése után most ravatalozót tervezett. Mi indokolta a beruházást?

– A régi ravatalozó minden szempontból elavult, műszakilag tönkrement és méltatlan volt a Dunakanyar egyik legszebb településéhez, Kisoroszihoz.

– Mennyire nagy kihívás, illetve mekkora feladat egy építésznek egy ravatalozó megtervezése?

– Ritkán adataik meg egy építésznek, hogy szakrális szempontból fontos épületet tervezzen, legyen az templom vagy ravatalozó. A templom tervezése jobban behatárolt, mert az adott egyház szertartásaihoz kell kialakítani a liturgikus teret. Egy ilyen, vagy ehhez hasonló épületet, a halál gondolatának, a túlvilágnak vallásos oldala felől lehet megközelíteni. Az építészetben nagyon fontos, hogy milyen környezet veszi körül a megvalósítandó épületet. A ravatalozó helye nagyon jó adottságú: ahogy az út kanyarodik és kiszélesedik a tér, valamint mögötte a domboldal a temetővel, rendkívül szép környezetet nyújt. Szerencsénk van azzal is, hogy a kivitelezés magas színvonalon készült el.

– A ravatalozó terveit nézve egy bibliai idézet jut az eszembe, hogy „könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni’’. Gondolt erre, amikor a ravatalozó keskeny ablakát tervezte?

– 2018 telének végén, mielőtt felmerült volna a romos állapotú kisoroszi ravatalozó felújítása, az egyik vasárnapi misén Gáspár atya (Kisoroszi katolikus plébánosa - a szerk.) arról prédikált a templomban, hogy

az időskor tájékán az emberi élet lehetőségei, akárcsak az idős emberek mozgásterei, beszűkülnek.

Ekkor az a vízió ébredt bennem, hogy e szűkületnek vége a halál, a koporsó. Olyan, mint egy tölcsér, amit nem lehet megkerülni: mindenkit, aki született, szépen beterelget Teremtőjéhez. A keskeny ablaknyílás utal az említett bibliai idézetre is.

– Milyen állapotban van a ravatalozó építkezése, hol tart a beruházás?

– Az építészeti munkák elkészültek, a belső építészeti tervezés folyamatban van, ennek kivitelezése van még hátra.

– Kerékpáros híd épül Kisoroszi és Dunabogdány között. A hídépítés helye izgalomban tartja Kisoroszi lakosságát. Ön szerint hol lenne ideális helye a hídnak?

– A híd megvalósításának helyszíne annál jobb, minél távolabb van a Szigetcsúcstól, és attól a táji és épített környezettől, ami Kisoroszi kincse. A jelenleg kijelölt Hajós utca tengely egy jó kompromisszum. Egy ekkora műtárgy megépítésénél rengeteg szempont merül fel: tájépítészeti, településképi, látványbeli, statikai, műszaki, vízgazdálkodási szempontok. Nyilvánvaló, hogy olyan megoldás, amely mindenkinek 100 százalékosan megfelel, nincsen.

A híddal mint funkcióval kapcsolatban nekem nincs ellenérzésem. A mérete és a környezetbe, tájba illesztése az, amit nagy körültekintéssel kell megtervezni.

– A Szigetcsúcson küszöbön áll egy turisztikai fejlesztés, Ön szerint mi a legsürgősebb feladat?

– Kisorosziban az elmúlt évek alatt jelentős turizmus alakult ki, az ide látogatók száma szó szerint csúcsra fejlődött. Most az infrastruktúrát kell hozzáigazítani ehhez a megnövekedett forgalomhoz. Nem arról van szó, hogy nincs semmi érdeklődés a település iránt, és szeretnénk növelni a turisták számát. Szerintem a helyi lakosok számára legzavaróbb az idegenforgalomban az, hogy a nyári hétvégéken nagy autóforgalom halad át a falun . Ezt az autós forgalmat kellene megfelelően kezelni, esetleg kitérőkkel a keskeny útszakaszokon, hogy ne alakuljon ki forgalmi dugó a Széchenyi utca vége felé. Fontos volna még megoldani, hogy a Szigetcsúcsra vezető út ne porozzon.

– Egy évben hány napon van tömegturizmus Kisorosziban?

– Nem sok napot érint, inkább csak a meleg nyári hétvégéket, amikor alacsony a Duna.

Vigyázni kell arra, nehogy olyan beruházásokat csináljunk, amelyek az év többi napján kellemetlenséggel járnak.

– Mi a legfontosabb idegenforgalmi beruházás a Szigetcsúcson, és Ön szerint hogyan kellene azt megvalósítani?

– Pormentes utat kellene létesíteni, esetleg a meglévőt rendszeresen locsolni.  Ne menjen mindenki autóval a Szigetcsúcson lévő parkolóig, inkább a falu elején leparkolva, gyalogosan tudja megközelíteni a szigetorrt, a Duna-parti sétányon, ami elképzelésem szerint egy olyan rendezett föld-, vagy makadámút lenne, amelyen kerékpárral és gyalogosan is lehetne közlekedni. A Rácz Kert büfé épülete jó épület; megjelenése és tömegformálása tájba illő, nagyon jó helyen van a Nagytisztás sarkán, a Duna-parton. A különböző hozzáépítéseket újra kellene gondolni. Az épületet hátrafelé kellene bővíteni, és a kívánt funkciókat ebbe az irányba sorolni.

– A Szigetcsúcsot és környékét időnként elönti a Duna, hogyan lehet ilyen területen beruházni?

– A nagyfokú turisztikai terheltség csak évi 10-15 napot érint, mégis ez a terhelt időszak mély nyomokat hagy az itt élőkben. Így van ez az árvíz esetében is.

Nagyon ritkán előforduló esemény, mégis nyomot hagy bennünk. Volt egy pár év, amikor egymás után kiöntött a Duna, akkor arra rendezkedtünk be, hogy minden évben árvíz lesz. Hála Istennek, 2013 óta nem volt árvíz. A Rácz Kert büfé bővítésénél, felújításánál olyan anyagokat kellene alkalmazni, amelyek bírják az árvizet, és a Duna visszahúzódása után könnyen takaríthatók.

– A táborozóhelyen lévő vizesblokkokat is bővíteni kellene, milyen irányba lehetne fejleszteni?

– Döntő kérdés, hogy a csatornahálózat megépül-e vagy sem. Én olyan megoldásban gondolkozom, hogy nem egy dombon, lábakon vagy cölöpökön lenne a vizesblokk, hanem olyan szerkezetet kellene építeni, amely kibírja, ha elönti a víz: látszó vasbeton, fagyálló és „árvízálló” burkolatokkal. A másik megoldás egy kereken guruló vizesblokk lehetne, melyet a szezon végén egyszerűen el tudnának húzni.

– Önnek a település képviselő testülete - az épített örökség megőrzése érdekében végzet tevékenységért és a tervezői munkája elismeréseként - Kisoroszi Község Díszpolgára címet adományozott. Ez milyen tevékenységet takar?

– Nagyon nagy megtiszteltetés a díszpolgári cím. Amit Kisoroszi építészeti értékeinek megőrzésért tettem, az nem egy előre elhatározott dolog volt, inkább sodródás. A felkérésekre nem mondtam nemet, és így talált meg egyre több feladat. A kialakult településkép, amelyre büszke lehet minden kisoroszi ember, természetesen nem csak az én érdemem. Kellett hozzá egy jó szemléletű polgármester és képviselőtestület, valamint olyan háztulajdonosok sokasága, akiknek ez szintén fontos volt, és akik megbíztak bennem. Az építész szakma nem olyan, mint a festőművész munkája, aki vesz egy vásznat, és megfesti az általa elképzelt műalkotást, amit akkor is meg tud tenni, ha nincs megbízója. Az építésznek, hogy alkotni tudjon, kell a megbízó, kell a bizalom. Nagyon boldog vagyok, hogy részt vehettem a régi házak, a kálváriadomb, a Szent Erzsébet tér, a művelődési ház és a ravatalozó megújulásában.

Györgyi János