Kisorosziban befejezéséhez közeledik a ravatalozó építése. A faluban élő emberek méltán lehetnek büszkék a település épített örökségére és az újonnan épült ravatalozóra. Szily Boldizsár, Kisorosziban élő - a ravatalozót tervező - építészmérnök osztja meg gondolatait a tervezés alkotói folyamatáról.

Gondolatok a Kisoroszi Ravatalozó épületéhez

2018 telének végén, mielőtt felmerült volna a romos állapotú kisoroszi ravatalozó felújítása, az egyik vasárnapi misén Gáspár atya (katolikus plébános - a szerk.) arról prédikált, hogy az időskor felé az emberi élet lehetőségei, akár csak az idős emberek mozgástere, beszűkülnek.

Ekkor az a vízió ébredt bennem, hogy e szűkületnek vége a halál, a koporsó, olyan mint egy tölcsér, amit nem lehet megkerülni: mindenkit, aki született, szépen beterelgeti Teremtőjéhez.

Pár hónappal később, mikor Molnár Csaba polgármester úr felvetette a ravatalozó felújításának ötletét, még csak állagmegóvási munkálatokról beszélgettünk, valamint egy fedett tér kialakításáról az épület elé, hogy a szertartásokra ne egy sörsátor alatt kerüljön sor. Az idő előrehaladtával, a meglévő épület alapos vizsgálata után kiderült, hogy érdemesebb volna egy teljesen új ravatalozót építeni.Az újat a régi ravatalozó helyére terveztük, a kőépület kontúrja lényegében meg is megegyezik az eredetiével. Az alapterület az előtte elhelyezkedő fedett, nyitott térrel lett nagyobb.

Az alapvető építészeti koncepció kigondolása során bevillant pár hónappal korábbi gondolatmenetem a szimmetriáról és a szűkülő élethelyzetről.

Ez a szűkülő tér volt az alapmotívum a tervezés során, erre épült fel a szerkezet.

Az épület előtt kialakított fedett tér szintén szűkül. Ez a geometria a legalkalmasabb arra, hogy a gyászolók halottjuk körül elhelyezkedjenek. Az elhunyt közvetlen hozzátartozói, akik kevesebben vannak, a „szűkületben” kaptak helyet; a távolabbi rokonok, barátok, akik jellemzően nagyobb létszámban jelennek meg, pedig a kiszélesedő, fedett térben.

A kapu vonalában, a belső padsorok elé kő kerékvetőt terveztünk, mely szintén szimbolikus jelentőséggel bír. Itt említeném meg Riesz Abigél építész kolléganőmet, aki sok jó észrevétellel és hozzáfűzött gondolattal segítette munkámat.A trapéz alaprajzú ravatalozótér két oldalára vizes helységet és tárolót terveztünk.

A ravatalozó érckapuja igen bonyolult feladatnak bizonyult. A korábbi változatokban fából készült kapu volt az elképzelés, de a funkcióhoz a vaskapu jobban illett, a véglegesség gondolatát megfelelőbben fejezi ki. A kétszárnyú kapu felső háromszöge ledönthető, annak érdekében, hogy a tetőszerkezetbe ne ütközzön bele. Burkolata pikkelyszerű lemezekből áll, mely több jelképet is magában foglal.

A kapu lemezborítása geometriája hajóbordák keresztmetszeti szelvényeire emlékeztet. Olyan hajóéra, melyen Kharón a révész. A pikkelyszerű kialakítás amellett, hogy a halra, mint Krisztus szimbólumára utal, a középkori érckapuk lemezdarabokból való összeállítását is mímeli. De akad, aki angyalszárnyat lát benne.

A belsőépítészeti kialakításnál a kapu vonalvezetését követő bordák-hajóbordák megjelenítése volt az irányadó. E fából készült szegmensek között foglalhatnak helyet az elhunyt közvetlen hozzátartozói. A gyászolókat egymástól elválasztó falapok lehetővé teszik a befelé fordulást, a saját gondolatokban való elmerülést. A fedett előtér két oldalán egyszerűbb kialakítású padok találhatóak.

Az épület szerkesztése, jelképrendszere, megjelenése elválaszthatatlan környezetétől, ez tette igazán izgalmassá a feladatot.

Az épület körül álló fák és a mögötte elhelyezkedő temető fogja ténylegesen meghatározni a hely szellemét.

Szily Boldizsár

Kisoroszi, 2019. január